Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

akarja dióhéjban vázolni, különös tekintettel az elmúlt hat év eseményeire. „Szlovákiai magyarok" név alatt azokat a magyarokat értjük, akik az 1938-i bécsi döntés után Szlovákia területén maradtak. Ezek a magyarok az ún. „önálló" Szlovákiában a legnagyobb nyomás alatt éltek, elvesztették a legtöbb politikai és kulturális jogukat, melyeket a régi Csehszlovákiában szereztek, ma pedig a legnagyobb üldözésnek vannak kitéve. 1938 után a németek megkísérelték, hogy a pozsonyi magyarságot megnyerjék fasiszta politikájuk számára, és mikor ez a kísérlet kudarccal járt, a nemzetiszocialista németség szembefordult a Magyar Párttal, és a Szlovák Köztársaság hatéves fennállása alatt igyekezett a párt működését minden vonatkozásban lehetetlenné tenni. Ezek a fasiszta német körök, az ugyancsak fasiszta szlovák illetékes köröket és a szlovák közvéleményt a magyarok ellen hangolták, és a történelmi tények elferdítésével, minden apróság rosszakaratú beállításával tartották ébren a gyűlöletet a szlo. vákiai magyarokkal szemben, akik nem voltak hajlandók behódolni a fasiszta ideológiának. A szlovákiai magyarok nem engedték elcsábítani magukat a kellemesebb élet és kedvezőbb kereseti lehetőségek ígéretével, és régi politikai vonalukon mindvégig ellenállást tanúsítottak a fasiszta mozgalommal szemben, és ennek megfelelőleg a szlovákiai Magyar Párt mindvégig megtagadta a közösséget mind a Német Párttal, mind a Hlinka-féle Szlovák Néppárttal. Tehát a szlovákiai magyarok nem vettek részt a zsidó vállalatok arizálásában, sem a zsidóüldözésben, sőt a zsidók kb. nyolcvan százaléka éppen a magyaroknak köszönheti a megmenekülését. A szlovák zsidótörvény megalkotásánál egyedül Esterházy gróf, a Magyar Párt elnöke szavazott a szlovák parlamentben e törvény ellen, és ezzel még jobban magára zúdította fasiszta ellenfelei gyűlöletét. A szlovákiai Magyar Pártnak sohasem volt semmi közössége a nyilas mozgalommal, sem a későbbi magyarországi nyilas rezsimmel, sőt tisztviselői éppen a legnehezebb téli hónapokban inkább fizetés nélkül maradtak, semmint hogy közösséget vállaltak volna vele. Amikor Csehszlovákia felszabadítása után a magyarok még most is tartó üldözése megkezdődött, memorandumba foglalták tiltakozásukat.

1 Felsorolták mindazon tényeket, melyek fasisztaellenes magatartásukat igazolták. A szlovák belügyi kormánymegbízott a küldöttségnek adott válaszában kénytelen volt a magyarok fasisztaellenes beállítottságát elismerni. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 24-én kiadott törvényerejű rendelete pedig ugyancsak kidomborította a szlovákiai magyarok fasisztaellenes magatartását, amennyiben mélyreható különbséget tett a magyarok és németek megítélésében. Ilyen előzmények után teljesen váratlanul érte a pozsonyi magyarokat az, hogy a szlovákok 1945. május elején a polgári közigazgatás átvétele után nyomban széleskörű magyarüldözéssel kezdjék meg ténykedéseiket. Magyarellenes lázító falragaszok vezették be a magyarok százainak, azóta már ezreinek letartóztatását és internálását. Az intézkedés válogatás és korkülönbség nélkül minden magyar család ellen irányult. Csecsemőket és nyolcvanéves aggokat egyaránt internáltak. Egyetlen bű58