Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

Függelék

Nemzeti Bíróság 1947. november 16-án távollétében kötél általi halálra ítélte. - Molnár Imre: Esterházy János életútjának főbb állomásai. In: „Az örökség", 5. p. A Helyzetkép... Regio-beli közlése alkalmából ehhez a részhez Molnár Imre a következő megjegyzést fűzte: „Az állítások nyilvánvalóan túlzó jellegét az is igazolja, hogy Duka Zólyomi Norbertet és Brogyányi Kálmánt a csehszlovák népbíróság ugyan elítélte, a Magyar Szó szerkesztésén kívül azonban semmilyen, a szövegben szereplő vádat nem tudott rájuk bizonyítani. - Molnár Imre: Emlékirat és Helyzetkép..., 131. p. Az általam ismert korabeli dokumentumokból és a kortársak emlékezései alapján meglehetősen összetett és ellentmondásos kép rajzolódik ki a két publicistáról, amellyel kapcsolatban további, személyükre és szerepükre vonatkozó, részletekbe menő kutatásokra van szükség. Az előző jegyzetbe foglaltak érvényesek lehetnek Ludwig Aurélra is. A kortárs és jó barát, dr. Boross Zoltán egyik nekem írt, 1993. április 30-án kelt levelében a következő olvasható Duka Zólyomi (a levélben: Nóri) és Ludwig (a levélben: Kepi) szereplésével kapcsolatban: „Nem voltak nácibarátok, csak féltek az oroszoktól, a »csöbörből vödörbe esés« szindrómáját értékelték tévesen. Frontról érkeztem, már tudtam az oroszok brutalitásáról és ismertem a németek kíméletlenségét. Nem akarom ezt részletezni, de úgy Nóri, mint Kepi becsületes magyarok voltak... Kepi szülei németek voltak, már decemberben elköltöztek Linzbe, s talán ez is hozzájárult a Kepi »német-náci beállítottságának« elhíreszteléséhez." - Dr. Boross Zoltán levele hozzám. Tulajdonomban. A csehszlovák kormányzati és központi szervek május l-jén érkeztek Kassáról Pozsonyba. A Vöröskereszt 1945. május 17-én berendezett ligetfalui rendelőjének vezető orvosa, dr. Gustáv A. Niepel szeptember 30-án Jelentésben festett megdöbbentő képet az internált magyarok egészségügyi helyzetéről és a körükben uralkodó közállapotokról. „Működésünk nem talált megértésre a Nemzetbiztonsági Szolgálat illetékes döntő tényezőinél, holott az ő mulasztásaikat foltoztuk, mivel az ő hibájuk volt, hogy Ligetfalun a deportáltak a legszükségesebbekkel sem voltak ellátva, hiányosan öltözve és gyengén élelmezve, ami megmutatkozott a kisgyermekeknél, melyekből sokan éhhalálra voltak ítélve. Kifogásolta munkánkat a legbefolyásosabb tényezők egyike, szorul szóra ezekkel a szavakkal: »Hogy van ez, hogy a Vöröskereszt arról gondoskodik, hogy a fasisztáknak ne fájjon a feje, mikor pedig a mi dolgozóinkat üldözték, akkor lapult.«" - TLAKDSZ 265/4/1986. Az általános nyelvhasználat szerint: nemzeti bizottság. Sajtóhibás mondat lehet; a történeti tények ismeretében nehezen értelmezhető. A Bíró Lucián igazgatása alatt működő komáromi bencés gimnáziumban az igazgató kérésére és a szülők nyomására a szovjet katonai városparancsnok a szlovák hatóságok tiltakozása ellenére is engedélyezte, hogy magyarul folyjon az oktatás. Bíró Luciánnak a magyar tannyelvű tanítás tanév végéig való meghosszabbítására vonatkozó kérelmét azonban a szlovák iskolaügyi megbízotti hivatal illetékes osztálya 1945. június 27-én kelt levelében véglegesen elutasította. - ÚMKL XIX-A-l-j 4678/1945. A Helyzetkép... közreadója, Molnár Imre úgy tudja, hogy „Ez a követelés azért került a pontok közé, mert egyértelműnek látszott Beneš és vele a csehszlovák kormány egészének szándéka, azaz a magyarság teljes létszámú eltávolítása Csehszlovákia területéről". - Molnár Imre: Emlékirat és Helyzetkép..., 131. 299