Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
Függelék
séges Ellenőrző Bizottságnak a csehszlovákiai magyar kisebbség diszkriminációjával kapcsolatban. 1945 június: előbb Nagy-Britannia, majd az Amerikai Egyesült Államok is elzárkózik a csehszlovákiai magyarok tömeges kitelepítésének támogatásától. 1945. július 17. - augusztus 2.: a potsdami értekezlet, melyen az Amerikai Egyesült Államok megvétózza a csehszlovákiai magyarok kitoloncolásának a Szovjetunió által is támogatott tervét. 1945. augusztus 2.: Eduard Beneš hírhedt 33. számú elnöki rendelete, mellyel a csehszlovákiai magyarokat megfosztja állampolgárságuktól. A rendelet visszamenőleg is igazolja a csehszlovákiai magyarság ellen foganatosított korábbi intézkedéseket, s továbbiakhoz teremt alapot. 1945 ősze: a csehszlovákiai magyarok csehországi és morvaországi közmunkára való hurcolásának első hulláma. 1945. december 3-6.: az első prágai magyar-csehszlovák lakosságcsere-tárgyalások. 1946 január-február: a lakosságcsere-tárgyalások felújítása. 1946. január 27.: Budapesten aláírják a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt, melynek értelmében ugyanannyi, a csehszlovák hatóságok által kijelölt magyarnak kell elhagynia az országot, anmennyi magyarországi szlovák jelentkezik önkéntesen az áttelepülésre. 1946. március 4.: Magyarországon megkezdi működését a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, mely az ottani szlovákok áttelepülésre való toborzására volt hivatott. 1946. április 25.: Párizsban megkezdi munkáját a békeszerződések előkészítésével foglalkozó külügyminiszteri értekezlet. 1946. május 10.: a magyar parlament ratifikálja a lakosságcsere-egyezményt. 1946. június 14.: elkészül s Csehszlovákia átnyújtja a magyar kormánynak az áttelepülésre jelentkezett magyarországi szlovákok névjegyzékét. 1946. június 17.: a reszlovakizációs rendelet, mely lehetőséget ad Dél-Szlovákia „elmagyarosodott tömegeinek", hogy „visszatérjenek eredeti nemzetükhöz", azaz a szlováksághoz. 1946. augusztus 14.: Gyöngyösi János magyar külügyminiszter felszólalása a párizsi békekonferencián, amikor is tételesen felsorolja a csehszlovákiai magyarságot ért háború utáni sérelmeket. 1946. augusztus 15.: Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter tendenciózus válasza Gyöngyösi beszédére. 1946 szeptember: a párizsi békekonferencián az Amerikai Egyesült Államok, majd Nagy Britannia képviselője is elutasítja a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének tervét. 1946. október 15.: a párizsi békekonferencia befejezése; a békeszerződés Magyarországra és Csehszlovákiára bízza a két ország közti vitás kérdések megoldását. 1946. november 19.: az 1945-ben kiadott 88. számú elnöki rendelet alapján, „munkaerőtoborzás" címén megkezdődik a csehszlovákiai magyarok Cseh- és Morvaországba való elhurcolásának második, az előzőnél sokkal kiterjedtebb és súlyosabb következményekkel járó hulláma. 1947. április 12.: a magyar-csehszlovák lakosságcsere megindulása. 1947. szeptember 16.: távollétében halálra ítélik Esterházy Jánost. 1948. január 9-10.: a csehszlovák hatóságok birtokba veszik a békeszerződés értelmében Csehszlovákiának ítélt három magyarországi községet: Oroszvárt, Horvátjárfalut és Dunacsúnyt. 279
