Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
seletével, egyik barátja elmondása szerint annyira meg volt félemlítve, hogy írásos anyagait befőttes üvegbe zárva, kertjének földjébe ásta el". 7 5 A SZENT GYÖRGY KOLLÉGIUM sajátos színt képviselt az 1945-1948 közötti illegális és féllegális csehszlovákiai magyar érdekvédelmi és egyéb szerveződések palettáján. Ez a cseh és szlovák főiskolákról, egyetemekről kitiltott érsekújvári és környéki fiatalokat egybefogó társaság tudomásom szerint az egyetlen ez időben létrejött szakmai-művészeti (irodalmi) önszerveződés. Az egyesület alapító okiratát szépreményű, pályakezdő író-, poéta-, irodalom- és nyelvtudós-, publicista-, festőés szobrászjelöltek írták alá azzal a szándékkal, hogy kibontakozó munkásságukkal „egy jövendő kisebbségi kultúra előfeltételeit" teremtsék meg. 7 6 A munkaközösség memorandumban tiltakozott a magyar egyetemi és főiskolai hallgatóknak a csehszlovák felsőoktatási intézményekből való kitiltása ellen (1. a 43. sz. dokumentumot!). Néhány példányban sokszorosított, gépiratos irodalmi-művészeti lapot szerkesztettek Menedék címmel, melynek két száma készült el; ugyancsak gépiratos füzetsorozatot indítottak (ennek három kötete jelent meg). A társaságalapító baráti kör indítékai megható őszinteséggel és tettvággyal fogalmazódtak meg lapjuk Kalauz (A Menedék elé) című beköszöntő írásában: „Baráti körünk - főiskolások és képzőművészek - 1946 tavaszán már elviselhetetlennek érezte a kényszerpihenőt, s felmerült a kérdés: mi lesz velünk? A tétlenségben morzsol fel a zord idő? Bele kell nyugodnunk megrendült egzisztenciánk teljes elsorvasztásába, a mesterségesen ránk erőszakolt nemzethalálba? Van-é olyan magasabb rendű érdek, amely személyes és népi egyéniségünk harakirijét követelheti? Férfiakhoz méltó-e a mi türelmünk, midőn már nemcsak gazdaságilag tesznek tönkre, hanem már szellemünket is szétzilálnák a rajtunk ülő hatalom soviniszta őrjöngői? - Tiltakozásunk első jele ez a füzet. Újvárban meg a környező falvakban egyre sűrűbben hajolt össze - a »négy-öt magyar«. Ámbár ez időben még nem láttuk tisztán a cselekvés lehetőségeit s kikristályosodott programunk sem volt, mégis éreztük, hogy baráti körünket, a majdani Szent György Kollégium magját nem a véletlen sodorta össze. Éreztük, hogy nemcsak önmagunk, hanem a meghurcolt magyar kisebbség érdekében is a felszínen kell maradnunk, s az üldözöttség intervallumában is őriznünk kell a szellemi folytonosságot a múlt és jövő között. Ahogy lehet!" 7 7 A munkaközösség az 1947-es esztendő folyamán - tagjainak szétszóródásával: Prágába, illetve Magyarországra kerülésével, munkába állásával - feloszlott (közülük például Szőke István a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság alkalmazottja lett, Décsy Gyula pedig - budapesti egyetemre kerülve - Tószády József néven írt néhány nagy hatású riportot a kitelepített csehszlovákiai magyarok sorsáról 7 8). 25
