Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

t jén hazarendelte, és a protestáns lelkészek is állandóan zaklatásnak vannak kitéve. Hazulról időnként meglátogatják őket lelkipásztoraik. Sajnos, még ezek a politikától mentes, igazán csak vallási jellegű látogatások is rengeteg kellemetlenséggel járnak. Pl. a nagymácsédi róm. katolikus plébánost a Marienbádi járásban, annak ellenére, hogy a szükséges igazolványokkal el volt látva, letartóztatták és 4 napra lezárták. Hasonló kellemetlenségek értek másokat is. A lelkipásztorokat azonban mindez nem riasztja vissza, mert látják, mit jelent deportált testvéreink számára ottlétük. Mindenütt, amerre csak jártam, mint a legörömteljesebb eseményt emlegették: „V

4, V éve volt magyar istentiszteletünk." Ilyenkor 10-15 km-es körzetből összejönnek, s bizonyos komoly küzdelmektől barázdált férfiarcokon éppen úgy végigcsorog a könny, mint az asszonyokén. Talán újra érzik a maguk fájó édességében: a rabszolgáknak is van lelkük. Egy felsőszeli evangélikus magyar jött hozzám az egyik szentmisém előtt: „Mi is eljöttünk. Az igehirdetést magyarul szeretnénk mi is hallani." A kulturális élet egyéb vonatkozásairól szó sem lehet, de hát ebben sorsuk nagyjából közös otthon maradt magyar testvéreikével, csak annyival súlyosabb, hogy az idegen tengerben magyar szót is ritkábban hallani. Mert úgy látszik, tervszerűen törekedtek arra, hogy a lehetőséghez képest szétszórják őket. Ritka az olyan helység, ahol 4-5 magyar családnál több volna. Kivételesen találkoztam olyan községgel is (Miliceves [?], Žateci járás), ahol a község lakosságának többsége magyar (30 család közül 22 magyar). MENNYI LEHET A DEPORTÁLT MAGYAROK SZÁMA? A rendelkezésre álló adatok alapján a deportálás folyamán kb. 70 000-75 000 magyar nemzetiségű személyt szállítottak Cseh- és Morvaország különböző részeibe. Ezek közül az ősz folyamán elhagyott lakóhelyére kb. 10 000-15 000 személy viszszatért. Tömegesen jöttek vissza a Gömör megyeiek (ezek 70%-ban otthon vannak), az Ipolyság-vidékiek és a Garam mentiek. Ezek engedély nélkül, saját költségükön és csak azért térhettek vissza otthonaikba, mert nem foglalták el azt a szlovák telepesek. Jelenleg tehát kb. 60 000-65 000 deportált él még mindig otthonától távol. MAGYAROK ÉS CSEHEK VISZONYA A munkaadó és az alkalmazott közötti kapcsolaton kívül érintkezés a két nemzetiség tagjai között csak a legritkább esetben alakul ki. A csehek legnagyobbrészt a fensőbbrendűség tudatával kezeli a magyarokat, s ezek viszont ezzel a jelenleg rabszolgasorsba taszított, de szabadságáról le nem mondó ember merev elzárkózását állítják szembe. Egymás mellett, de egymástól idegenül élnek. A cseh munkaadók többsége megbecsüli szorgalmas, becsületes magyar cselédeit, s ezek viszont igyekeznek a 231