Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

kelése, az igazság és a humanitás eszményeinek tiszta szolgálata késztet minket arra, hogy kéréseinket feltárjuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzetek viszonyát, különösen a szomszédokét, lehetetlen a mesterkélt gyűlölet alapján hosszabb ideig fenntartani és intézni. A szlovákság és magyarság ügyében oly végzetes bajok halmozódtak össze, hogy félő, e bajok a jövőben súlyos akadályai lehetnek a két nemzet természetes és észszerű megbékélésének és együttműködésének. Nem akarunk elébe vágni a Csehszlovákia és Magyarország közt végbemenő és még végbemenendő tárgyalásoknak, és kéréseink függetlenek a Csehszlovákia és Magyarország között végbemenő lakosságcserétől is. Első kérésünk ez: engedélyezze újból a csehszlovák kormányzat, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács a magyar elemi iskolákat Szlovákiában és engedélyezzen sürgősen legalább két magyar középiskolát. Erre a kérésre az késztet minket, hogy 1945 tavasza óta Csehszlovákiában nem működik egyetlen magyar tanítási nyelvű iskola sem. Miután a háború miatt már 1944 őszén sem volt rendszeres tanítás a magyar iskolákban, tehát már négy éve iskola nélkül nő fel ezer meg ezer magyar gyermek. Innen van, hogy már 10-12 éves magyar analfabéták százai találhatók Szlovákiában. Sem az analfabéták számának ilyen formában való növelése, sem pedig a nyilvánvalóan magyar vidéken működő szlovák iskolák nem válnak Komenský nemzetének dicsőségére és utólag kétségessé teszik annak a harcnak a jogosságát, amelyet a saját szlovák iskolái érdekében folytatott a régi Magyarország szlováksága, megnyervén ehhez egy Björnsonnak, egy Tolsztojnak, egy Sebtus Viatornak és a nyugati nemzeteknek erkölcsi támogatását. Nem hisszük, hogy a ma élő szlovák nemzedék komolyan vállalná a felelősséget elődei és utódai előtt azért, hogy nem teszi lehetővé az itt lakó magyaroknak saját anyanyelvükön való tanulását. Második kérésünk: tegye lehetővé a kormány, hogy a Szlovákiában lakó magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók, akiket anyanyelvük miatt az elmúlt tanévben rendeletileg kizártak a főiskolákról, változatlanul tovább folytathassák tanulmányaikat. Az egyetemek százados tradíciója és törvénye a tanszabadság, és az, hogy e szabadságban mindenki részesülhet, aki az egyetemre óhajtja magát felvétetni. Az univerzitások anyakönyvei büszkén emlegetik, hogy hány más nemzetiségű diákjuk volt. A szlovák nemzet reputációja szempontjából tartjuk fontosnak, hogy ezt a tiltó rendelkezést, amely mindössze is csak kevés számú magyar fiatalemberre vonatkozik, visszavonják, annyival is inkább, mert e néhány főiskolai hallgatónak jelenléte nem jelent semmiféle hátrányt vagy veszélyt a szlovákoknak, hanem csak a szlovákság erkölcsi előnyét és európaiságát bizonyítaná a világ előtt. Harmadik kérésünk: kérjük egy magyar nyelvű napilap engedélyezését, amely a szlovákiai magyarságot tájékoztatná és a szükséges lelki konszolidációt minden rendeletnél és törvénynél jobban végezné. A szlovákiai magyar sajtó a múltban is bebizonyította, hogy a szlovák-magyar jóviszony építése terén a Csehszlovákia és Ma221