Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

Az élet alapvető fogalmait Krisztus urunk tanai tartalmazzák. Isten parancsa az, hogy szeressük egymást. A felelős felettesek nyíltan az ellenkezőjét gyakorolják az emberiséggel szemben. Minden népben és emberben éljen a mérséklet szelleme, hogy egyik a másiknak ne az elnyomója legyen. Ez az erkölcsi szellem és levegő, mely ha hiányzik, megfullad az élet, az ember, a nemzet egyaránt. Hivatkozva a fenti igazság törvényeire, melytől senki nem állhat el leszámolás nélkül, hangot akarunk adni hozzá, hogy mi a magyar nemzet fiai vagyunk, és betölteni akarjuk Isten rendelte magyar nemzeti hivatásunkat, tudomást vegyenek rólunk a világ hatalmasai, hogy egy élni akaró nemzet azon nemzetek között akarja helyét elfoglalni, ahol az emberiség jogait tiszteletben tartják, amitől a világ békéje és fejlődése függ. Ne ítéljenek el bennünket lelkiismeretlenül, a mi kihallgatásunk nélkül. Az Isten rendelése szerint nem a mi küldetésünk hogy honunkból, a mi hazánk földjéről, ahova bennünket az ősi emlékek fűznek össze - onnét karhatalommal elhurcoljanak és a munkánk által szerzett javainktól megfosszanak. Csúnya és embertelen cselekmény, melyre az ókori történelem nem tud példát felmutatni. Ne feledjék el a tehetősek, akik a hivatásukban felelősek a cselekményeikért, hogy isteni és emberi törvényeket lábbal taposnak. A mi igazságos jogaink elvonása, emberi mivoltunk megcsúfolása bosszúért az égbe kiált. Jogainkról nem mondunk le, mert amiről lemondunk, arra többé igényt nem tarthatunk. Mi igényt tartunk minden téren az emberi méltóságunk visszaállítására és javaink visszaszármaztatására. Mi a magyarságunkat nem tagadjuk meg, tehát a magyar nemzet egységében kérünk védelmet, a csehszlovákok pedig álljanak arra az oldalszárnyra, ahova érzelmük szerint szavaztak. Álljanak a mi jelen helyünkbe, és ők itt otthon lesznek. Szíves felvilágosítást kérünk helyzetünkre vonatkozólag, megoldódik-e visszaszállításunk vagy Magyarországba való áttelepítésünk. Sérelmeink tudomásulvételét ismételten a T. Magyar Meghatalmazotti Hivatal vezetőinek szíves jóindulatába ajánljuk, maradunk magyar hazafias üdvözlettel a deportált magyarok nevében: Podbořany, 1947. VIII. 14-én Szabó Arpád megbízott 210