Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

nül, a német fasizmus módszereivel Csehországba deportált magyarok sorsára. Kértük akkor a magyar kormányt, hogy az elkövetkező tárgyalások folyamán ne mondjon le ezekről a magyarokról és a lakosságcserét előmozdító tárgyalásait hozza junktimba e szerencsétlenek helyzetével. Sajnos, ezt a kérésünket a magyar kormány csak rövid időre teljesítette, mert a most folyó pozsonyi tárgyalások már a csehországi magyar deportáltakról való lemondás jegyében folynak le. E szerencsétlen nemzettársaink teljesen ki vannak szolgáltatva egy nemzetgyilkos és rabszolgatartó gyakorlatnak. Ezt a csehországi deportáltak számtalan levelével tudjuk bizonyítani. De minden egyéni magyar panasznál bizonyítóbban szól a hivatalos színvallás. Ehhez az emlékirathoz mellékeljük a Tepličanovi

3 Munkavédelmi Hivatal bílinai fiókjának 35/21-47-bar. sz. köriratát, amely 1947. április 27-én kelt, és a Bílinai járásban dolgozó magyarokhoz szól. E felszólítás szerint a magyarok nem hagyhatják el lakóhelyeiket, s aki ezt mégis megtenné, 500 korona büntetést fizet, amely összeget a béréből vonnák le. A felhívásban az áll, hiába mennek vissza Szlovákiába hagyott lakóhelyeikre, régi lakásukban már áttelepített szlovákok laknak. Mihók Antal, Kürt községbeli deportáltat, aki vissza akart szökni szülőföldjére, 2 hónapra internálótáborba zárták. A körlevélből kiderült, hogy a magyaroknak napi 12 órát kell dolgozniuk, s ebbe nem számítódik bele a fejés, etetés és ganéjhányás, továbbá bármikor, ha a munkaadó kívánja, kötelesek túlórázni, még vasárnap és ünnepnap is. Munkára kötelezik a férjes asszonyokat is. Lakásuk, élelemmel, cipővel, ruhával stb. való ellátásuk minden kritikán aluli. (Lásd a 2. számú mellékletet!) A Csehországba hurcolt magyarokon azonnal segíteni kell!! Hogy mennyire törvénytelen volt a magyarok deportálása Csehországba és menynyire nem állotta meg a helyét a csehszlovák kormányzatnak a 88/45. számú elnöki dekrétumra és a kétéves terv végrehajtására való hivatkozása, bizonyítja a pozsonyi Pravda 1947. május 11-i számában A munkamozgósításról szóló törvény jóváhagyva című cikk, mert abban közli, hogy a csehszlovák nemzetgyűlés május 9-én tartott ülésén megszavazta a nemzeti munkamozgósításról szóló törvényt. A cikk szerint a munkamozgósítást elsősorban az önkéntesség elve alapján kell végrehajtani. Csak ha nincs elégséges önkéntes jelentkező, lehet a kétéves terv végrehajtására munkaszolgálatra kirendelni. A kirendeltet beleegyezése nélkül csak indokolt esetben lehet lakóhelyén kívül munkára kötelezni. A lakóhely-változtatásban előbb a nőtleneket kell igénybe venni a nősök előtt. Azonkívül beleegyezésük nélkül nem lehet igénybe venni férjes asszonyokat és a szülők beleegyezése nélkül a 18 évnél fiatalabb személyeket. Ez a törvény módot nyújt a magyar kormánynak arra, hogy ismét felvesse a deportáltak kérdését, mert ebből a cikkből is látható, hogy a deportálás teljesen törvénytelen volt, a magyarság sorozatos és előre kitervelt üldöztetéséhez tartozott, s így nem belügye Csehszlovákiának, hanem olyan üldöztetés, amely a nemzetközi világ ítélőszéke elé tartozik. 198