Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

elintézni való kérdéseinket és kéréseinket tárjuk a pozsonyi magyar delegáció és a magyar kormány elé: 1. A RESZLOVAKIZÁCIÓ Mint a szlovák napilapokból nyilvánvaló, a reszlovakizáció néven ismert elszlávosító akció újabb kezdeményezéseivel most közeledik a betetőzéshez. Még 1946 júniusában néhány napos határidőre kiterjedő felszólítás keretében, a fasizmus megfélemlítő módszereire emlékeztető keretek között a jogaitól, lakásától, vagyonától, fizetésétől és emberi tisztességétől megfosztott magyarság százezreinek nemzeti leapasztása és tönkretétele végett megindult a szlávosítás. Hivatalos és félhivatalos szervek - a belügyi megbízotti hivatal, a Slovenská liga és a Slovenská matica - országos akció keretében közvetett és közvetlen kényszerrel 360 ezer szlovákiai magyart bírtak rá arra, hogy szlovák nemzetiségűnek vallja magát. Nincs példa rá az újabb európai történelemben, hogy egy nemzetnek negyedszázados kisebbségi létben, a csábító és előnyöket adó asszimiláció ellen becsületesen dacoló tömegeit ilyen módon kényszerítsék nemzetiségük megtagadására. A válságos napokban a magyar kormány és a Magyarország közvéleménye nem állott ki mellénk, és az egész akciót bagatellizálva elmulasztotta azt, ami erkölcsi, nemzeti és a népi demokrácia elvéből folyó kötelessége lett volna, hogy a ráerőszakolt öngyilkosságtól eltántorítsa a magyarokat és nemzeti hűségükben megerősítse őket. Történt ez akkor, amikor a szlovákiai magyarság ismert demokrata vezetői a reszlovakizálás akcióját leplező falragaszokat, röpcédulákat, rendeleteket és az egész akció ellen szóló kiáltványukat 24 órán belül a pozsonyi meghatalmazott révén eljutatták a magyar külügyminisztérium illetékeseihez. De mindez hiába történt, és a legkritikusabb napokon a magyar rádió útbaigazító szavát csüggedten váró szlovákiai magyarok nem kaptak választ sorsdöntő kérdésükre: reszlovakizáljanak-e, vagy sem? így tehát a magyar kormányt történelmi felelősség terheli azért, hogy a tökéletes tájékozatlanságban és szervezetlenségben élő magyarság számára azon az egyetlen úton, amely a magyar kormány rendelkezésére állott, tudniillik a rádión keresztül, nem adott irányítást. A reszlovakizáció, miként mi tudtuk és sejtettük, nem a valóban szláv vagy cseh származású magyarok önkéntes visszatérését szorgalmazza, hanem a nagy megpróbáltatások között az egyéni becsülettel azonos magyar nemzetiségnek t ö n k r e t ételét célozta azon a vonalon, amelyen a mai Csehszlovákia saját magyarságának eltüntetését tűzte ki célul. A magyar kormánynak Otátrafüredre köldött vegyes bizottsági tagjai 1946. augusztusában az 5. számú véghatározattal tudomásul vették a reszlovakizációt, sőt olybá tüntették fel, mintha összhangban volna a Csehszlovákia és Magyarország között 196