Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók - is hallatták szavukat ezekben az illegális (féllegális) szervezetekben. Legfontosabb és folyamatosan megnyilvánuló törekvésük - mind a Csehszlovákiában, mind a Magyarországon működők részéről - létük, tevékenységük hatósági elismertetése, legalizálása volt, amit egyiküknek sem sikerült elérnie - nemcsak Csehszlovákiában, Magyarországon sem (legfeljebb megtűrték őket a hatóságok, mint Csehszlovákiában a Magyar Segélybizottságot, Magyarországon a Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsát). Következésképpen a csehszlovákiai magyarság ügyéért küzdők ama törekvése is mindvégig kudarcot vallott, hogy a csehszlovák és a magyar pártok, kormányzati és államigazgatási testületek, közigazgatási szervek és egyéb szervezetek bármelyiküket is a csehszlovákiai magyarság hivatalos képviselőjének, azaz tárgyalófelüknek ismerték volna el, vagy közvetlenül beavatták volna őket az egyes tárgyalások menetébe és döntések meghozatalába (v. ö. ezzel kapcsolatban az 50. sz. dokumentumunk jegyzetanyagát!). Ezért nem maradt más, mint az egyéni áldozat- és kockázatvállalás, az illegális munka, a konspiráció, a baráti-társadalmi kapcsolatok mozgósítása a csehszlovákiai magyarság jól felfogott érdekében. Ezzel együttjárt az a törekvés is, hogy a csehszlovákiai magyarok politikai és szellemi vezetőinek Magyarországra került része beépüljön a magyar politikai és társadalmi élet, illetve állam- és közigazgatás valamennyi szférájába és ott igyekezzen tenni a tehetőt, menteni a menthetőt a „szégyen elhárításáért, az ütések tompításáért, a barbarizmus leleplezéséért". 5 1 Peéry Rezső egyik Szalatnai Rezsőnek írt, 1947. március 20-i leveléből tudjuk, hogy például az Ő Pozsonyból való távozására kicsit feladatvállalásként, a csehszlovákiai magyarság szolgálata új formáinak és lehetőségeinek kipróbálásaként, afféle kísérletként került sor: „Hovatovább egy esztendeje, hogy felengedett kísérleti léggömbként itt lebegek ebben a sajátságos szférában... Amikor (...) elvállaltam a küldetést, tudtam, hogy ennek elsősorban kísérletként van értelme, s ami velem történik, az kissé előjátéka valamennyiünk sorsának." 5 2 Igaz, egy másik nézőpontból, az áttelepítettek budapesti lapjával, az Új Otthonnal Párizsból is kapcsolatot tartó Dobossy Lászlóéból, nemzedéke - és most itt elsősorban az egykori sarlósokra gondolt - szerepvállalása a csehszlovákiai magyarság második világháború utáni helyzetével kapcsolatos teendők vonatkozásában egyfelől jogos kifogásokkal illethető, másfelől pedig meglehetősen tragikomikusnak minősíthető: „...a húsz évvel ezelőtt meghirdetett feladat, melyet közel egy évtizeden át jólrosszul el is végeztünk, tudniillik hogy a közép-európai élet kovásza legyünk, az új helyzetben, tehát népünk legnagyobb megpróbáltatása idején, fontosabb lett volna, mint bármikor előbb. Mi azonban, keserű csalódottságunkban vagy visszahúzódtunk magánéletünkbe és némák maradtunk, vagy legfeljebb - egyik-másik társunk személyében s hajdani szerepünk karikatúrájaként - az áttelepítés végrehajtói lettünk." 53 (Az utalás itt azon egyszerű tényre vonatkozik, hogy a Magyarországra került egyko18
