Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
még megbüntetve. 1 Pozsonyban a fasiszta megnyilatkozások ismétlődnek. Néhány nappal ezelőtt összetörték a kirakatokat, ahol a háborús bűnösök képei voltak kiállítva, anélkül, hogy a rendőrség vagy a hatóságok közbeléptek volna. Ha nézzük ezt a faji gyűlöletet, amely Szlovákiát jellemzi, megértjük, hogy az egész háború folyamán miért voltak kénytelenek az antifasiszta elemek elhagyni hegyvidéki menedékhelyeiket és ómagyar alföldre menekülni, ahol elrejtették és segítették őket egész 1944-ig, mikor is a németek bevonulásakor Magyarország elvesztette függetlenségét. Ha összehasonlítjuk a zsidók helyzetét Magyarországon és Szlovákiában, a következőket kell megállapítanunk: Szlovákiában a zsidók 2,7 százalékos aránya és korlátozott gazdasági befolyása megdönt minden zsidóellenes érvelést. A szlovákiai zsidók mégis a világ zsidóinak a Lázárjai. Magyarországon nemcsak a bankok, a nagy gyárak, a trösztök és a legfontosabb ipartelepek voltak zsidók kezén, kik a lakosságnak 7,8%-át tették ki, hanem a termőföldek nagy része is. Nem volt kellőképpen kiküszöbölhető, hogy a zsidók fényűző élete irigység tárgya ne legyen. Szlovákiában a zsidókérdést deportálással oldották meg, és a fasiszták következetesen nem érintették többé ezt a kérdést. Magyarországon ezzel szemben nem tapasztaltunk ilyen mértékű bánásmódot. Volt bizonyos tagadhatatlan feszültség zsidó és nem zsidó között, és a fasiszták Németország javára befolyásolták a magyar népet amely nem volt sem angol-, sem oroszpárti - a fent említett feszültség kirobbantására. De a magyar nép nem volt soha annyira telítve a nácizmussal, mint a szlovák. A „Heil Hitler!" köszöntés Szlovákiában oly általános lett, hogy még a lakosságcserebizottság ügynökei és katonái is, kik Magyarországon a propagandát terjesztették, használták ezt a náci üdvözlést, úgyhogy az orosz hatóságoknak kellett eljárást indítaniuk a szlovák tényezők ellen. Sok fiatal magyar embert megöltek és kínoztak azért, mert elrejtették fiainkat és minket segítettek. A szlovák zsidók 80%-a, mely túlélte az üldöztetést, úgy mentette meg életét, hogy Magyarországra menekült. A maradék 20% pedig partizán volt, vagy a koncentrációs táborból jött vissza. Mindenki tisztán láthatta, hogy a szlovák partizánmozgalom - tisztelet néhány kivételnek - nem volt Őszinte együttműködés, hanem az volt a célja, hogy alibit kovácsoljon a szlovák népnek és hogy csökkentse a zsidók érdemeit. Tehát minden lehetőt elkövettek, hogy a zsidókat elnyomják. Mindeddig már sok híres antifasiszta zsidó volt kénytelen elhagyni hazáját. A szlovákok örülnek, ha egy-egy zsidót fogságba ejthetnek. Megakadályozzák a zsidó partizánok szökését, még akkor is, ha orosz háborús kitüntetéseket hordanak. Úgy kezelnek minket, mint magyarokat, azaz mint harmadik rangosztályba tartozókat. Az élelmiszerek szétosztása tekintetében is szégyenletes helyzetben vagyunk. Élelmiszerünket jegyre - csak a szlovákok után kapjuk meg. Mindegyik szlovák, aki fogságba került vagy elítélték fasiszta működése miatt, még ha háborús bűnös is, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint mi, kik annyi üldözést szenvedtünk és szenvedünk mai is. 133
