Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948

„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)

antifasiszták átfogó és eredményes reakció elleni harca. Nem tarthatunk a széles tagság előtt és nyilvános gyűléseken beszédeket a többségben ott résztvevő tömegek anyanyelvén. Pl. Rozsnyón 1945. márc. 10-én egy elesett, exhumált magyar partizán temetésén, ahol kb. 4 ezer ember vett részt, ebből 3 ezer magyar nemzetiségű, kb. 2500 résztvevő nem értett szlovákul, mindennek dacára a politikai hatóság nem engedélyezte a magyar beszédet. Vágsellyén 1946. március 31-én, a város felszabadításának egyéves évfordulója ünnepén, ahol 6 ezer résztvevő közül 4500 magyar nemzetiségű [volt], és kb. 4 ezer résztvevő nem értett szlovákul. A politikai hatóság nem engedélyezett magyar beszédet, és így tovább. Azáltal, hogy a sajtóban és más irodalmi termékekben, mert az[ok] nincs[enek] engedélyezve kiadásra, nem tudunk eredményes ideológiai harcot vívni a fasizmus ideológiai maradványai ellen, ezáltal a reakció tovább él, sőt erősödik, mert a széles tömegek előtt nincs módunkban leleplezni. 4. Nincs egyetlen magyar iskolánk a színtiszta magyar falvakban és magyar többségű városokban, [ahová] magyarul egyáltalán nem beszélő tanítókat küldenek. Magyar nyelvű tanítás már 2 éve nem folyik. Ezáltal az ifjúság analfabétává válik, ami káros a fejlődésre nézve. 5. Semminemű magyar kultúrtevékenység nincs engedélyezve. A járási nemzeti tanácsoknak utasításuk van a Slovenská národná radától (Országos Nemzeti Tanács). Semmiféle kultúrelőadást, színműt, szak. szoc. magyar nyelven

1 nem engedélyeznek. Ezáltal a szociális népi kultúra elsorvad, és a néptömegek lezüllenek. 6. Nincs engedélyezve az ifjúságot, nőket, parasztságot, antifasiszta érdek-, kultúr- és tömegszervezetekben szervezni, a meglévő szlovák paraszt-, nő- és ifjúsági szövetségekbe magyar nemzetiségű tagokat nem vesznek fel. így ezen széles magyar tömegek szervezetlenül, széjjelszórva, és a reakció mesterkedésének vannak kitéve. Példa erre a tornaijai politikai rendőrség épületének volt leventék és diákok által való felrobbantása 1945. július havában.

2 7. A Slovenská národná rada végrehajtásában Beneš elnök dekrétje szerint a magyar munkás nem kaphat gyermeknevelési segélyt, ami havi 150 korona egy gyermekre. Ellentétben az ugyanott, ugyanúgy dolgozó szlovák munkással. Magyar nyugdíjas vagy özvegy nyugdíja: egy pengő 2 koronára van átszámítva, ami alamizsnaszerű összeg. Ugyanakkor a szlovák nemzetiségűeknek felemelték 300 és 450 koronával a havi nyugdíjukat. A nyugdíjasoknak és özvegyeknek 1945. karácsonyi rendkívüli kiutalt segélyé[t], ami ezer és 1500 koronát tett ki, a betegsegélyző hivatalok azzal a rápecsételt megjegyzéssel adták postára, hogy „németeknek és magyaroknak nem kifizetni" („Nemcom a maďarom nevyplaťte"!). A fenti intézkedés által a magyar özvegyek és nyugdíjas dolgozók a múltban szerzett jogaiktól meg lettek fosztva. A dolgozók széles rétegeiben e[zen] igazságtalanság miatt nagy volt a megbotránkozás. 126