Tóth László (összeáll.): Hívebb emlékezésül... – csehszlovákiai magyar emlékiratok és egyéb dokumentumok a jogfosztottság éveiből, 1945-1948
„Hívebb emlékezésül...” (Tóth László)
te. Nagyon ügyesen előkészített hangulatban kérdezik a magára maradt, az anyaországtól semmiféle bátorítást, irányítást nem élvező, jogtalan, állampolgárságától megfosztott, fizetés, bér és nyugdíj nélkül tengődő magyart: szlováknak érzi-e magát? Természetesen, a tömegember kapva kap e mentő szalmaszál után, nem mer ellenkezni a rendőrségi kihallgatáson, és sorra megtagadja nemzetiségét. Ezzel pedig nemcsak egy belső, kisebbségi magyar igényről mond le, de lemondatja egyenként Magyarország igényét a határon túl élő lakosságra. A szlovák terv azonban e behódoló műszlovákok számára a belső telepítést tartja fenn, szilánkokká fújja szét az országban, s mint megbízhatatlan elemet, felügyelet alá fogja helyezni. Mindez a szlovákiai magyar vagyon teljes eltulajdonításával párhuzamosan halad, s a Kisalföldről, a Csallóközből és a szórványokról beérkező hírek egy félelmetes rabló-rendszer és zsarolási módszer működéséről szólnak. Csak a keresztény emberiesség nagy fegyelme, a magyar emberrel veleszületett törvénytisztelet, avagy talán a legyűrt ember páriagyöngesége magyarázza azt, hogy mindeddig nem lázadt fel a dolgozó magyar nép Csehszlovákiában. A történelmi Magyarország sohasem viselkedett így a szlováksággal szemben, s ha igazság és méltányosság volna a csehszlovák állam felelős vezetőiben, akkor épp az ellenkezőjét mívelnék ennek. De mi a magyar társadalomtól, Magyarországtól, a magyar demokráciától várjuk a segítséget. A magyar társadalom most naponként protestál a spanyol szabadság eltiprása ellen, de nincs szava saját testvéreinek a szlovák erőszak karjai között halálba kókadó jelenetére. A magyar sajtó elnémult a mi sorsunk számontartásában. A magyar kormány megegyezett a csehszlovák kormánnyal. A szlovákiai magyarság belső összeomlása befejezett tény. De vele egyetemben a demokratikus Magyarország jó híre és minden természetes érdeke véglegesen válaszútra került. Mi hívei vagyunk a két ország becsületes, egyértelmű, őszinte együttműködésének és kölcsönösségének, a két nemzet megértésének és barátságának, de kiáltó szóval tiltakozunk mindennek egyoldalú kihasználása és a mi tervszerű tönkretételünk ellen. Ne ratifikálja tehát a magyar nemzetgyűlés ezt a szerződést. Új és elfogadható egyezményre kérje fel a Csehszlovák Köztársaságot. [Eza magyar becsület és a történelmifelelősség ügye.] Ezt kérik: 1946. március a csehszlovákiai magyarok. 124