Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - V. Édesanya-nyelven - 2. Mássalhangzók, képzők, ragok

valót tisztelik, a fölsígés királyról mondanak mesét; a disznót pörzsölik; azt az asszonyt nem szeretik, aki pörölős, mert miatta csak röstőködhet az ember. Növeli beszédükben az ö gyakoriságát, hogy az -ely végű főneveket, mint erre már korábban utaltam, így ejtik: zsindő stb.; s hogy az igéket így ragozzák: visző, kérésztő (keresztel), vetkőző (vetkezel) stb. A -hez rag helyett ez járja: kertHo, színhő. Egyéb szavaik közül a már említett more (merre), a mőtte (mióta), az azőtte (azóta), az ösmer (ismer) növeli az ö részarányát magánhangzórendszerükben, ezen belül is főleg az e hangok tengerében. 2. MÁSSALHANGZÓK, KÉPZŐK, RAGOK Rajzol a népnyelv szőttesébe sajátos mintákat a mássalhangzók s a képzők, ragok használatának hogyanja is. Vegyük hát szemügyre, futólag legalább, e cifra hímek némelyikét. Hangátvetés avatja érdekessé az alábbi szavakat: gébre (bögre), koréla, bicsak, débén (bödön), réklya (létra); bővülés, mássalhangzó-betoldás a következőket: tövis)c, csirka, csirkásogyik, viaszk; mink, tik, itet (őt), ikét (őket); hambit (ámbitus) huszit (uszít), piarc, csív (kukoricacső). Ám nemcsak bővít, csonkít is szavai mássalhangzóin az ipolypásztói — ipolypásztyi — ember. Azt mondja, hogy: aszonygya, mingy á, mé, ezé, azé; meg hogy: píz, éjékor, csukok (csuklók), jó (jól); kilöki az l-t az igeragozásból (kitalányi, beszéték, meséte, egyé), s megspórolja a ragok végén is (házhó, kertbő, útbó, kéztő, apámró, föntrő, kerítésné, kútná), ugyanúgy, mint az n-t a hol? kérdésre felelő határozóragokban (faluba, szőlőbe). Elkerülendő a mássalhangzók torlódását, gyakran dobja ki a t hangot: nyírakozik, burigat (borítgat). Szavak elején az s marad el (télázsi, trózsák), szavak belsejében a d (majnem, szédérina), ugyanilyen helyzetben, megnyújtva a magánhangzót, az 1 (bóha, ócsó, vót, tőtés, főd, ződ, émént, éfogy). Az I szó végén is roppant hajlamos a lekopásra; méghozzá oly módon, hogy a magánhangzót nemcsak hosszabbá, hanem egy fokkal nyíltabbá is teszi: a rosszul helyett a roszó van, a szédül helyett a szédő, az asszonyostul helyett az asszonyostó 353