Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IV. Bécs és Sztambul két tüze közt (1595-1685) - 1. Sas és félhold Dél-Hont egén (1595-1685)

A XVII. század folyamán, időleges nyugalmi korszakoktól eltekintve, két óriás malomkő: Bécs és Sztambul között őrlődött az Ipoly alsó folyásvidékének emberanyaga. Hatalmas veszteségekkel élte túl a török uralom első szakaszát és a felszabadító hadjáratot Pásztó is. 1554-ben ötvenhárom, 1570-ben harminckilenc, 1598-ban viszont már csak tizenhat családot találnak itt az összeírok. Amikor Pálffy Miklós fölszabadította Esztergomot és Drégelyt, a hadak vonulása óriási területeket néptelenített el az Ipoly mentén is. Rudolf császár elrendelte, hogy telepítsék be a vidéket. Pálffy a parancsot úgy teljesítette, hogy a Budától délre eső területeket elpusztította, s lakosságát többek között a Garam és az Ipoly gyér népességű vidékeire telepítette át. De kerültek ide lakosok egyéb tájakról is. Török Gábor, aki tágabban értelmezett szülőföldemről kiváló településtörténeti dolgozatot írt, kimutatta, hogy területi származás szempontjából vidékünk lakóinak névanyaga a XVI—XVII. században rendkívül tarka képet mutat. A régi Börzsöny-vidéki, Alsó-Ipoly menti nevek mellett — melyek a névanyagnak mindössze tizennégy százalékát alkotják — találunk itt alföldieket (13 %), dunántúliakat (2%), s főleg kisalföldieket és felvidékieket (71% — ebből a törököktől kevésbé háborgatott Nyitra, Bars, Észak-Hont és Észak-Nógrád megye részesedése 49 %). Hogyan jutott Török ezekre a következtetésekre? A legrégibb anyakönyvek áttanulmányozása elárulja, hogy egy-egy Börzsöny-vidéki családnév hol és mikor bukkant föl a legkorábban, mely faluba került viselője a későbbiekben. Másrészt a jobbágynévsorok is eligazítanak a származás kérdésében: igen gyakran közlik a más (általában közeli) községekben lakó, de a följegyzés helyén is földet és szőlőt bíró jobbágyok, az ún. extraneusok nevét, sőt származásuk helyét is. Így például tudjuk, hogy az Ipolypásztón 1598-ban összeírt tizenhat családfőből hét extraneus volt; közülük három Vámosmikoláról, kettő-kettő pedig Nagybörzsönyből és Kisölvedről került falumba. Segít a vidék lakosainak származását földeríteni a telkes jobbágyság kételemű névadási gyakorlata is, amely a XVII. században egyre inkább megszilárdul. Valódi családnév helyett ugyan még e korban is előfordul az alkalmi használathoz igazodó ragadványnév. Falumban egy és ugyanazon személyt 84