Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - III. " Ali győzelem-ünnepe van ma" (1541-1594) - 1. A magholdult Dél-Hont

az évtized végén Várpalota kapitánya lett. Hatalmas, erős vitézként, válogatott török legények rémeként emlegetik őt. Ázsiából érkeztek türk lovagok, hogy a kor szokása szerint kopját törjenek vele; Thúryt azonban párviadalban senkinek sem sikerült legyőznie. Nyíltszívű, igaz bajtársukat szerették benne a rajongásig a végbeliek. Kanizsán halt meg, dicső harcban, szinte önként. A török élve szerette volna elfogni, ő azonban — akárcsak Szondi —, megadás helyett a halált választotta... Akárcsak — a legenda szerint — az ipolypásztói váracska védői. Ipolypásztó ostromát Drégely és Ipolyság elestének évében, 1552-ben kezdte meg a mintegy hatezer fős török sereg. A támadók és védők aránya itt is a drégelyi; a várőrség száma kétszáz körül mozog. Mennyi a most fölrajzolandó képben a pontos adat, mennyi a népi legenda (melyet falum egykori tanítója, a régi szájhagyományok lelkiismeretes följegyzője hagyott ránk), meg nem mondhatom. A hagyomány szerint a támadó török sereg a vámosmikolai határban álló Kakasdombról ágyúzta a palánkvárat. Föld- és gerendafala huzamosabb ideig nem bír ellenállni. A falréseken át hatalmas török túlerő hatol a várudvarba. S ekkor érkezett el az ideje valami nagy, szondis tettnek: ha már veszünk, vesszünk méltón! A védők négy hordó puskaport robbantottak föl a várudvaron. Aki beléjük vágta a fáklyát, tudta: maga is ott pusztul. A kétszáz fős várőrség kétezer törököt vitt így magával a sírba! S e haditett értékét az sem kisebbíti, ha tudjuk: Drégely s a kisebb Ipolyság és Ipolypásztó várainak eleste és a szerencsétlen kimenetelű palásti csata után a török a hódoltság részének tekintette Hont megyét, s hosszú időre megvetette lábát e tájon. A megszerzett Börzsöny-vidéket az oszmán seregek saját céljaik szolgálatába állították. Fő fészkük a Drégely alatt emelt cölöpvár, Palánk lett, amely kétezer lovas és háromezer gyalogos katona befogadására volt alkalmas. Innen indultak sarcoló útjaikra az északi bányavárosok ellen. Befészkelték magukat a kisebb erődítményekbe is. Egy 1581-es, Körmöchöz intézett levelében azt írja Bakabánya városa, hogy a török Ipolydamásdon palánkot épít, erősen gyülekezik ott, 73