Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - III. " Ali győzelem-ünnepe van ma" (1541-1594) - 1. A magholdult Dél-Hont

1. A MEGHOLDULT DÉL-HONT Ki ne emlékeznék iskolás korából Arany János nagyszerű balladájára, a Szondi két apródjára? Széles panorámát vetít elénk a költemény. „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, / Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja" — golyó törte, lőporfüstös várfalak, az udvaron még ki sem hunyt a máglya, amelyre hős Szondi György „ezüstöt, aranyt... sok nagybecsű marhát" hordatott volt ki; ne kerüljön semmi a pogányok kezére! Várvédő se élve, mert inkább a halál, mint a kegyelem! Egyenlőtlen esélyű, de legendásan hősi harcban elesett végbelieket néz a nap, az „ádáz tusa napja". Az ellenkép pedig? „Zsibongva hadával a völgyben alant / Ali győzelem-ünnepet űlet." Ha nem is világra, egész Hontra szóló nagy lakoma ez: „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, / Mit csak terem a nagy szultán birodalma, / Jó illatú fűszer és drága kenőcs ..növeli pompáját, amely érthető, amely indokolt, hiszen „Ali győzelem-ünnepe van ma!" 1552-t írtak, amikor Drégely várát a budai Ali pasa bevette, meghódolásra kényszerítve Hont megyét, amelynek csupán egynyolcada maradt szabad, északon, a bányavárosok környékén. A hódoltsági állapot, amelyből az Alsó-Ipoly mentének és falumnak is kijutott, 1594-ig tartott, A „ma", melyet Ali győzelmi ünneppé nyilvánított, több mint négy évtizeddé nőtte ki magát. Űj szenvedéseket, új félelmeket, a korábbinál súlyosabb gazdasági terheket hozott magával; gyökeresen átalakította szülőföldem emberének életvitelét. A hódoltság negyven esztendejéhez hozzá kell még számítanunk, afféle török előzetesként, egy további teljes évtizedet is. Mert az Ipoly alsó folyásának vidékét a török már Buda bevételét, 1541-et követően háborgatni kezdte. 1543-ban II. Szulejmán tizenegy napi véres ostrom után bevette Esztergom várát. Védelmét s a vidék fölötti uralmát majdnem háromezer fős katonasággal biztosította. Helyőrségének létszáma még később, a török uralom megszilárdulásának korában sem csökkent ezer fő alá. Esztergom, kisebb-nagyobb megszakításokkal, csaknem százötven évig volt rablóvára a töröknek, amely családostul telepedett meg az ősi városban. Keresztény lakóit elűzték; az utcákon, a piactéren csak török szót lehe68