Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Magyar-szlovák helységnévtár

„Irodalmisága, történetisége és társadalmi szemlélete az alkotói módszer — a monografikus számbavétel és a szépirodalmi ihletettség — útján teljesedik ki, szintetizálódik egy történelmi »időszimfóniában«." Dusza István, Vasárnapi Új Szó, ¡984. nov. 16. — „Horizontális és vertikális teljességre törekszik: egyetlen kis közösségről beszél, de a vizsgálatot összekapcsolja (...) az egész magyar történelem bemutatásával; a szülőföld múltját idézi, de azért, hogy helyét az a jövőben is meglelje." Tüskés Tibor, Forrás, 1985. július — „. . . nem pusztán emlékművet akar állítani szülőfalujának, midőn megírja történetét, hanem tanulságot is keres: a szociográfia TL 1% »valóságirodalom« eszközeivel nyilvánítja ki bizalmát egy sokat próbált emberi közösség jövője, megmaradása iránt." Pomogáts Béla, Jelenkor, 1985. november — „Egyedivé az teszi, hogy kisebbségi lét sugallja a feladatot; (...) a múltidéző feladat felerősödik, az önmegtartás eszközévé lesz." Praznovszkv Mihály, Palócföld 1986. január — „A tudós munka és a személyes ihletettség természetesen olvad egymásba a könyvben. (. . .) Már-már esztétikai értelemben katarktikus. ahogy nyomon követhetjük az egymást érő viharokat..." Dérczy Péter. Kortárs, 1985. június — „Zalabai a helyit, a szeparáltat (. . .) beágyazza a magyar történelem folyamatába. Méghozzá olyan természetességgel, amire csak a legfölkészültebb írók és tudósok képesek. Ipolypásztó saját történelme így válik élő. lélegző, személyes modelljévé egy egész ország sorsának. »Pusztán« azért, mert (...) a falutörténet nem más, mint a ma élő. és itt élő személyiség kísérlete önmaga megértésére. Genealógia, eredetkutatás." Mányoki Endre, Könyvvilág, 1985. január 691-906—88 13 Kcs 31 —