Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IX. "Nincs már szívem félelmére…" - 1. Adjon Isten egészséget!

— János bácsi, fogja meg a beteget! — Kedves testvér, az altatóüveget! — Kedves testvér, vigyázzál a betegre, hogy el ne aludjon szegény örökre. Isten veled, sági kórház, elmegyek, már én többet a lakosod nem leszek. Elbúcsúzok fűtől, fától, virágtól, utoljára, főorvos úr, magától. Felszántom a sági kórház udvarát, vetek bele szegfűt, rózsát, violát. Magamat is belevetem virágnak, aki beteg, szakítson le magának. Patika, orvos, kórház? Ég óvjon tőle! Akadálya a munkának valamennyi; arról nem is szólva, hogy nagyobb baj elviszi a gabona, az üsző, a tehén árát. Táppénz, ingyenes orvosi kezelés és gyógyszerellátás — ismeretlen fogalmak az idő tájt a paraszttársadalomban, amelyről még a Barsi Református Egyházmegye 1938. évi közgyűlésének jegyzőkönyve is ténytisztelőn és bírálón szögezi le, hogy súlyos kórok sorvasztják: „szociális és nacionális" bajok mellett „egészségügyi hiányok". Megszüntetésükre az egyházmegye az EPOL — Egészségpolitikai Szervezet — megalakítását javasolja. A tervet a negyvenes években félresöpörte a hadviselés, a háború, továbbra is önmagára utalva a faluközösséget. Akárcsak a termelésben, háziiparban, önellátásra rendezkedett be a parasztság — hacsak súlyos eset nem kényszerített ki orvosi kezelést, kórházi ellátást •— a gyógyításban is. Évszázados tapasztalatok s a természetismeret alapján kialakult a tünetek megállapításának s a gyógymód „előírásának" naiv-népi gyakorlata, melynek minden nagyobb közösségben voltak ismert és elismert képviselői. Füvesasszony — hivatásszerű népi patikus, tudója a növények gyógyító titkainak, aki rendszeresen gyűjtötte, szárította, „mázsár"ban törte s kiszitált por formájában árulta volna füveit — falumban az emlékezet szerint nem működött; akadt azonban ember, bizonyos Baka bácsi, aki beavatottja volt a gyógynövények rejtelmeinek, melyeket különben 465