Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 5. Íróünnep, könyvháttérrel

hozottat. Ebéd után Móricz Zsigmond kisebb társasággal a város megtekintésére indult. Meglátogatta a r. k. templo­mot, a városházát stb., majd látogatást tett dr. Salkovszky Jenő és Farkas István egyleti vezetőknél. A mester a leg­nagyobb szeretettel érdeklődött városunk ügyei iránt, s any­nyira közöttünk érezte magát, mintha gyakran látott vendég járt volna nálunk. Este nyolc órára a vármegyeháza nagyterme zsúfolódásig megtelt intelligens és megértő közönséggel. A messze vidék is képviselve volt, hogy a magyar toll apostolát és a magyar előadóművészet egyik leghivatottabb reprezentánsát üdvözölje és ünnepelje. A közönség zajos tapsai között mondta el dr. Salkovszky Jenő üdvözlő beszédét, amely mély érzéssel átfűtött meleg szeretetet és ragaszkodást hirdetett. Utána Farkas István röviden vázolta Móricz Zsigmond egypár re­gényalakját, s rámutatott arra, hogy akár Turi Danit, akár Bethlen Gábort, akár Nyilas Misit nézzük, a Móricz-regények férfialakjainak minden kikristályosodott alakja maga az író, az ő nagyszerű kvalitásaival és hatalmas egyéniségéből áradó mély meglátásával. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a közönség percekig tartó meleg éljenzése és tapsai melleti MÓRICZ ZSIGMOND jelent meg a színpadon. Közvetlen, emberileg kedves modorával beszélt arról, hogyan születik a regényíró. Vázolta saját gyermekkorát, álmait, s amikor elmesélte, hogy híres elbeszélése, a Hét krajcár hogyan szü­letett meg, százak szemében könnyek csillogtak. Móricz olyan emberileg, olyan bensőleg adta magát a halotti csendben figyelő közönségnek, amely felejthetetlen emléke lesz mind­nyájuknak. Helyenként sok derűvel, csendes, jóízű humorral emlékezett meg fiatalos álmairól és vágyairól, s a közönség lebilincselve hallgatta a mindvégig egyformán élvezetes elő­adást. Alig szűnt meg az újból kitört tapsvihar, amikor sze­tetettel és lelkesedéssel fogadták SIMONYI MÁRIÁT, a vér­beli művésznőt, aki modern költők verseit szavalta tökéletes átérzéssel és tökéletes előadóművészettel. A Babits-, Koszto­lányi-, Ady-versek úgy fakadtak ajkáról, mintha csupa mesék lennének, s a terem feszült csendjében szíveket nyitottak meg a költészet számára. A költők gazdag érzésvilága Simony i Máriában olyan rátermett, első klasszist jelentő interpretálóra 456

Next

/
Thumbnails
Contents