Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VIII. Jeles napok, ünnepnapok - 5. Íróünnep, könyvháttérrel

egyik száma reánk hagyta, „egyik humoros novelláját mondta el, óriási tetszést aratva". Bevezető beszédet Farkas István, az említett lap szerkesztője mondott, ismertetve a jelenlevőkkel, hogy az SZMKE célja — mint ezt alapszabályzata rögzíti — „ ... a Szlovenszkó területén élő magyar nép szellemi és kulturális értékeinek megőrzése és fejlesztése". A parasztélet rendje és lehetőségei által megszabott keretek között hozzájárult ehhez a munkához Ipolypásztó közössége is. Leánykórusa, akárcsak a lakodalmas dalokat éneklő dalárda, bemutatkozott a pozsonyi rádió magyar adásában is; részt vett továbbá egy emlékezetes dalostalálkozón, amikor is Léva főterén több száz torokból, magyar és szlovák dalosok ajkáról csendült fel a karnagyi intésre az ének. 1936-ban az SZMKE helyi csoportja négy estet szervezett. Egyiknek a jövedelmét a Komáromban felállítandó — s ott ma is látható — Jókaiszobor elkészítésének javára ajánlották föl. Megkoszorúzzák ezt a szobrot, megtestesülését az anyanyelvi kultúra iránti hűségnek, színjátszó együtteseink, kisszínpadjaink, vers- és prózamondóink országos seregszemléjén a mi korunk amatőrjei is — őrizve, élesztgetve, mentve át a jövőbe azt a tüzet, melyet raktak volt elődeik, köztük az ipolypásztói paraszt műkedvelők. 5. ÍRÖÜNNEP, KÖNYVHÁTTÉRREL „Nagy ünnepe volt az Ipoly-völgy magyarságának január 16-án, szombaton, amikor a déli órákban városunkba érkezett a magyar írás európai nevű fejedelme, Móricz Zsigmond ..." — olvashatjuk Ipolyság már említett hetilapjának, A Hétnek egyik cikkében, amellyel érdemes itt bővebben is foglalkoznunk, lévén az olyan dokumentum, mely évtizedeken át elkerülte az irodalomtörténet figyelmét. Mert még a teljesség igényével készült, Móricz Zsigmondnak nem kevesebb, mint tizennyolc csehszlovákiai „kiszállását" rögzítő tanulmányából — Szalatnai Rezső és Vargha Kálmán kapcsolattörténeti dolgozataiból — is kimaradt eddig valami: a „gyalogolni jó" elvét nemcsak hirdető, hanem valóra is váltó írónak az az útja, amelynek sajtóvisszhangja fél évszázad múltán verődik 453