Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 5. Vacsorától hajnalig

Te meg, cigány, vedd föl a hegedűd vonóját, húzd el a kisborjú gyászos indulóját. E szó mondásom. Lévén Ipolypásztó ősi szőlőtermesztő község, régi boros falu, a vacsoraasztalra bőségesen került itóka. Minél többet hajtottak föl belőle, annál meggyőzőbben bizonygathatták, hogy: Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet, kocsmába a sörért csak a német fizet. Bor az igazi nedv, abba van a virtus, más minden rossz lőrét verjen meg a Krisztus! Ismerték az „Isten mondja, Noé fiam, Noé, kóstoljuk meg, hogy a bogyó jó-é?" kezdetű bordalt is. Meg az alábbi, tréfás hangulatba hajló rigmust: Szivvidámitásul Isten a bort adta, amint ezt Szent Dávid zsoltárban megírta. Azért jó gazdánk is hordóját kiszívta, tele kancsó borát ide fölhozatta. E borból, uraim, mindnyájan igyanak, a lakodalomban vígan mulassanak. Ürítsék a kancsót, el ne aludjanak, hanem a vőfélynek egy kis borocskát adjanak. Erre megkínálják a vőfélyt is. Poharát ürítve egy pityókás jelenetet játszik el: Te bor, hol vetted ezt az erőt, mikor az én szám ilyen vakmerő? A minap is velem mit nem cselekedtél, a kocsma előtt az úton keresztbe fektettél. Katonásan tartottam én az én derekamat, mégis szertehánytad görbe lábaimat. De most tudd meg, mi az katonarégula, mars be az örökös áristomba! Ezzel a duruzsba fölhörpinti borát. 419