Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VII. "Lakodalom van a mi utcánkban" - 1. Párálasztás, kapcsolatteremtés

a sok küszködéssel járó, ám biztos létalapot nyújtó föld. Kerülje el, ha csak lehet, a leány a keservet, szenvedést: Szabolcs megye, nyíregyházi temető, piros vérrel van borítva az erdő. Fújja a szél, folyton csak azt lengeti: érted, babám, de sokat kell szenvedni. Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti, de szülei nem hagyják őt szeretni. •— Szívem, Jolán, ha nem hagynak szeretni, majd meglátod, mit fogunk cselekedni. Szabó Gyula egy vasárnap délután találkozott Jolánkával az utcán. Kicsalta őt az erdőbe eprezni, hogy majd ottan virágot fognak szedni. Először is összevissza csókolta, Jolánkát a szívéhez szorította. — Szívem, Jolán, hogy te ne legyél másé, haljunk meg hát mindörökre egymásé'. Hatlövető revolverem de fényes, kettőt lövök, Jolánkának elég lesz. Négyet lövök az én árva szívembe, itt halunk meg mind a ketten örökre. Másnap reggel összevissza keresték, de már akkor megtalálta az erdész. Megtalálta az erdész a kapuba, a két holttest egymásra volt borulva. Apák, anyák, tanuljatok ti róla, ne nézzétek azt a nagy gazdagságot, ne nézzétek azt a nagy gazdagságot, hanem azt a szívbéli boldogságot. 393