Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - II. Villa Pazuth- Oppidum paztoh (1000-1541) - 1. Villa Paztuh: A "rab" cselédek faluja (1000-1240)

hiszen rangos emberek: egy hercegnő s a megye első embere kapták adományul. S nekik adta László király Pásztó egyéb javait is, erdeit (melyekből bizonyára jóval több volt, mint ma), tölgyeseit (melyeknek emlékét a falum alatti Ipoly-szakasz Tölgyes nevű községe őrzi). Hozományul kapta Zsófia hercegnő Pásztó szántóit is. Területük tíz ekeföldnyi volt. Lemondott a király Hunt Lampert javára szolgáiról is, akik addig neki szántottak és arattak. Értékes adalék a korabeli Ipolypásztó életéhez s az akkori gazdasági állapotokhoz e látszólag szürke szántás, aratás is. Sajátossága akkor válik érthetővé, ha tudjuk: sokféle igényének biztosítására a királyi udvar afféle munkamegosztásos alapon szolgáltatófalvak egész hálózatát alakította ki. Voltak halászfalvak (mint az említett Helemba); az udvar vadászszenvedélyeit kielégítő települések (mint az Esztergom körüli Ebed, a börzsönyi solymász Szokolya); iparosfalvak (mint a királyi központ közelében álló Kovácsi vagy mint Hont vára mellett a pajzskészítő Csitár); méhészfalvak (mint az ómagyarul „kaptár"-t jelentő Födémes, vagy mint az óbolgár nevű méhészfalu, az Ipolyságtól északkeletre eső hajdani Olvár). E sokféle (s korántsem kimerített) szolgálati rendszeren belül falumnak a mezőgazdasági munka jutott; a Szántó típusú települések családjába született tehát bele történelmünknek hajnalán. A földet két „nyomásban" művelték. Egyik részébe mag került, a másikat az állat járta. A következő évben fordult a nyomások rendje. Az aratás eszköze akkor (s még nagyon sokáig) nem a kasza volt, hanem a sarló. A magot cséppel verték ki a kalászból, esetleg „nyomtatták". A szántást faekével s az oklevélben is említett lovakkal végezték. Van jelentősége az állatok említésének is. Mivel László király a falu egyéb javaival együtt a lovakat is Lampertéknek adta, nyilvánvaló, hogy ezek az ő tulajdonában voltak. Más szóval: hogy falum akkori lakóinak saját igásállata nem volt. De nemcsak hogy állatuk: személyi szabadságuk sem volt. Vagyontárgyainak tekintve őket, a király Lampertnak és Zsófiának adományozta valamennyiüket. Fennmaradt a nevük is: Bolec (Bolset, Polo), Keseleüd, Mysin, Ragydy (Ragudi), Wroc, Wsudyn. A kora középkor társadalmának kutatói szerint az önállóan 36