Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - VI. Volt egyszer egy gyermekvilág - 1. Vásárfiák, játékszerek

1. VÄSÄRFIÄK, JÁTÉKSZEREK Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen — fél évszázaddal ezelőtt —, volt egyszer ami ma már nincsen: egy paraszti gyermekvilág. Vágyakban, óhajokban szerényebb, anyagi javakban — ajándékokban, játékszerekben, ruházkodásban — szegényebb, szellemi lehetőségekben — főként az iskoláztatáséban, a továbbtanuláséban — eleve korlátozottabb volt ez a világ, mint a mai gyermekeké, akik a falusi életet sok vonatkozásban immár úgy élik, hogy a paraszti gyermeklétet meghatározó adottságok és társadalmi viszonyok az ismeretlenség ködös földrészére távolodtak tőlük, tisztító hullámain a jótékony időnek. A szellemi kultúra fokát, a művészetekkel, tudományokkal való találkozás gyakoriságát és sokrétűségét tekintve hordja még ugyan ma is sarát a kedvezőtlenebb helyzetnek a faluról induló; az anyagi kultúra tekintetében azonban olyan lehetőségekhez jutott a falusi gyermek — valóságos „terülj, terülj, asztalkám!"-hoz —, amelyekről a két háború közötti korszak paraszt emberkéi legföljebb álmodhattak csupán. Hadd ne részletezzük — hiszen emléknek is megalázó — azoknak a testvéreknek a sorsát, akiknek telente fölváltva kellett viselniük, lévén a háznál egyetlenegy pár, a csizmát; vagy a szegényebb sorsú szülők gyermekeinek a helyzetét, akikhez egyházi szeretetcsomaggal — másutt már kinőtt ruhával, kopottas cipővel — tudott csupán bekopogni a szűkmarkú karácsony. Induljunk ki abból, hogy még a gazdacsaládok gyermekeinek is meg kellett tanulniuk: parasztember fogához veri a garast, hiábavalóságokra, mint amilyen a bolti játékszer, nem szívesen szórja a pénzt. „Kaptunk ugyan ezt-azt — emlékezett vissza gyermekkorára egy gazdacsaládból származó adatközlőm —, de nem annyit, mint most. Mer nehezebben élt a nép. Mer akkor senki égy koronát hiába ki nem adott. Most má az onokáim éképzényi se tunnák, hugyan örőtünk mindén csekélysignek." Azokat az alkalmakat — születésnap, névnap, karácsony, húsvét, iskolaév végi jó bizonyítvány —, amelyekhez a falusi ember tudatában ma már drága tárgyi, sőt jelentős összegű pénzbeli ajándékozások lehetősége, mi több: illendőségbelí muszáj a kapcsolódik, a régi falu részint tudomásul sem vette, 364