Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 3. Születéstől a keresztelőig

mesterember lesz. Ha meg kislány vót, hogy jó kézimunkájó." Fűződtek hiedelmek a burokban — falumban így mondják: „ingben" — született gyermekhez is. Ily eset ritkán fordult elő, ezért aztán a burok „rettenetes jéjtve őrzött kincs vót"; merthogy szerencsét hoz, gazdája „túdós lesz". Vigyáztak is a burokra, el ne lopja valaki, különben őrá száll át a „túdós­ság"; őrizték, míg csak a gyermek föl nem nevelkedett. A bu­rokban születettet igyekeztek minél gyorsabban — akár már másnap — keresztvíz alá tartani: „Ha má még van kéresztőve, a rossz léleknek nincs rajta hatalma." Ugyanígy jártak el a foggal született csecsemővel. „Éjé-nappá őröztik, míg még nem kérésztőtik"; sőt lehetőleg kihúzatták a fogát, attól tart­ván, hogy „ělopják érte a gyerekét a rossz leikék". Az ello­pástól való félelmet a „kicserélt gyerek" képzete táplálta; ezt meg az a hamis következtetés, melyet az újszülött arcának, bőrszínének néhány nap múlva természetes és érthető módon bekövetkező változásából vontak le. A csecsemőt először mindig a bába fürösztötte; ő végezte e munkát mindaddig, míg eljárt a gyermekágyas házhoz, tanítgatva a szükséges fogásokra az édesanyát. Fürdővízként főleg az eső- vagy az Ipoly-vizet kedvelték; lágy volt és sely­mes. Volt, aki kakukkfüvet dobott a vízbe; az illatos fürdőtől „jobban alszik" a gyermek. Adatközlőim hallottak olyasmiről is, hogy „valamikor" — bizonnyal még a század elején vagy annál is régebben — az első fürdetést „édes tejben" végezték: fehér legyen a bőre az újszülöttnek. E szokást az e századi édesanyák már nem praktizálták, azt a hiedelmet viszont, amely a fürdetőteknőbe először tett újszülött kéztartásából próbált következtetni a kicsi jellemére, számon tartották szá­zadunk első harmadában is. Ha fürdetés közben az újszülött nyitva tartja a tenyerét, szétfolyik ujjal közül a pénz, vagyon. Az összecsukott tenyér viszont kuporgatós, zsugori termé­szetre utal. „Ez is amolyan mendemondta vót. Láttam én ki­tárt kező babát; ember korában még egyetlen koronáé végig­hajtott vóna egy tetőt az uccán." Az első fürdetéssel kapcsolatos további hiedelmek közül említést érdemel a szemverés elleni védekezés. A falu öreg cigányasszonya, Cs.-né, régi, szakadt hegedűhúrral állított be a gyermekágyas házhoz, „oszt azt a csúnya húrt a kicsi csuk­340

Next

/
Thumbnails
Contents