Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - IV. "Gólya, gólya vaslapát…" - 1. "Gólya, gólya vaslapát, hozzál nekünk kisbabát!"

szerint a barsi református egyházmegyében, tizenegy községet kivéve, minden gyülekezetben kisebb volt a születések, mint az elhalálozások száma. A baj oka, szögezi le még ez az osztályharcos elfogultsággal aligha vádolható jelentés is, „kétségtelenül az individuális kapitalisztikus gazdasági rendszerben keresendő (...) szomorú tünete az erkölcsi és világnézeti válságba jutott kor fáradtságának és reménytelen defetizmusának". A magyar parasztság demográfiai egyensúlyát felborító egykézés a barsi egyházmegyében oly veszedelmes méreteket öltött, hogy például 1938-ban születést csupán kétszáznegyvenet, elhalálozást viszont háromszáznegyvenhatot jegyezhettek föl a református gyülekezetekben. Megcsapta az egykézésnek ez a szaporulatcsökkenő szelleme Ipolypásztót is. Községi krónikája szerint 1935-ben temettek huszonkétszer; világra viszont csupán tizenöt gyermek jött. Az ilyen, egyértelműen kritikus éveket azonban ellensúlyozták a szerencsésebb esztendők. Ám ezt szem előtt tartva is úgy jellemezhetők valósághűen a tárgyalt korszak demográfiai állapotai, hogy a születések száma csupán az elhalálozások egyensúlyozásához, a magyar földműves nép számának szinten tartásához, a demográfiai minimumhoz: az önreprodukcióhoz volt mindössze elegendő. Idősebb adatközlőim, főleg a hatvanas-hetvenes évek állapotaiból kiindulva (amióta falum évtizedről évtizedre fogy és öregedik) a mondottak ellenére úgy emlékeznek a háború előtti időszakra, hogy „sok vót" a községben a gyermek. Jóval több, igaz, mint manapság, hiszen a tizenöt évnél fiatalabbak száma 1938-ban — kétszázharminc fővel —• az összlakosságnak több mint az egyötödét tette ki. Különféle okokból próbáltak ugyan védekezni a fölös gyermekáldás ellen — „vót bizony ményecskesir is a temetőbe, hulmi tudatlan sikkasztok miatt" —, de hát „akkor egy gyerekét éténnyi, ugy hogy az né lásson napvilágot, nagy dolog vót". A nem kívánt gyermek „eltökitésinek" egyéb, erőszakos módozata, amelyről egy régi ballada mesél, a tárgyalt időszakban természetesen már nem követendő, hanem egyértelműen elrettentő, szörnyűséges példaként szállt anyáról leányra: 332