Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 4. Kendermunka

b ól a szálakat, melyeket a jobb kezükben tartott orsó pergetésével fonállá sodorintottak össze. Festés, faragás díszítette a rokkapálcákat is (melyek a guzsaly szerepét vették át, mivel a kenderszálat kötötték fel rájuk), no meg természetesen magát a „ropká"-1, ezt a lábmeghajtású elmés szerkezetet, amely úgy sodorta a szálakat fonallá, hogy egyúttal föltekerte azt a csévére, melyet nálunk — nyilván mert annak szerepét tölti be — ugyanúgy „ orsó "-nak neveztek, mint a fonás e másik, kezdetlegesebb eszközét. Kutakodva a padlásokon, szerettem megnézegetni, megérinteni, kézbe venni a kendermunka megannyi kellékét — pókhálós, porlepte relikviáit egy letűnt világnak. Törőszékek, vaskos törőfák, szögfésűiket sün módjára meresztgető gerebenek, díszes talpú, vésetekkel — szívmotívummal, virággal, levéllel, csillaggal, rózsabimbóval — ékes guzsalyok, festettfaragott rokkák mellett rátaláltam egy lábakon álló szerkezetre is, melynek körbeforgó villás négy f akar j a szélmalom lapátjaira emlékeztet. Valaha, a téli kendermunkák idején, évente kiszabadult padlástéri rabságából ez a szerkezet, a „motolla" is. Ha megtelt az orsó vagy a rokka csévéje, motollára vetették föl a fonalat, részint hogy mennyiségét lemérjék, részint meg hogy „motring"-ba rendezzék. Elmés egy szerkezet volt ez a motolla: karokat forgató tengelyéhez egy fából készült fogaskerék csatlakozott, amely fogazatról fogazatra fordulván előre, a szükséges fonalszámnál hangjelzést adott, figyelmeztetően pattant, percent, hogy jelezze: fenn van a motollán a szükséges fonalmennyiség. Hatvan szál fonalat az „ige", százhúsz szálat a „pászma" nevű mértékkel jelöltek. (ízes nyelvi fordulat is őrzi e mértékegységek emlékét. „ígéhö még pászma is kő" — mondja a közmondás arról az emberről, akiben a lelkesedés a félbe-szerbe hagyott munka közben lelohad, mert erő a tervek valóra váltásához bezzeg már nincs benne.) A motolláról lekerült fonalcsomót — a finom szálából tíz pászmát, a közepes minőségű pátyoszból nyolcat motolláltak föl egyszerre —, mielőtt a szövőszékre került volna, tisztítani kellett. Meszes vízbe áztatták a fonalat, hogy szép fehér legyen; majd pedig „béhamvazták". „Ponyus"-ba finom fahamut rostáltak, meghemp erg ették benne a fonalat, s utána 326