Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - III. Asszonymunkák - 3. "Tollfosztóban voltam az este…"

Elpirulva felel a lány, Várjuk meg az esküvőt, Piros pünkösd másodnapján Tartsuk meg a menyegzőt. Ismét máskor a balladás dalok komorságával zengett föl az ének: A dánosi pusztának az aljába' Állt egy csárda egyedül egymagába'. Szarvas István volt annak a gazdája, Oldalán volt felesége s leánya. Péntek este kilencre járt az óra, Alvóra tért az asszony és Teruska. Szarvas uram egyedül egymagába Várta, hogy még vendég jön a csárdába. Nem is soká kellett nekije várni, Mert mindjárt jött az a cigány ármádi. A cigányok italt kértek szaporán — Pedig vérre volt szomjas a karaván. Szarvas uram borért ment a pincébe, Nagy sikoltás ütődött a fülébe. Szarvas uram felsiet a lakásba, Feleségét már akkor halva látta. A leánya szintén ki volt végezve, Tabán kocsis ott hevert a söntésbe. Szarvas uram, mikor ezeket látta, Bemenekült a leghátsó szobába. De mit ért az, hogy az ajtót bezárta, Mert baltával azt is hamar kivágták. Mert baltával azt is hamar kivágták, Szarvas uram életét kioltották. 321