Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 3. Határjárás

Proletárok: újabb keletű név. Az 1920-as években a csehszlovák földreform során jött létre a dűlő. Prücskös-hegy: nevét a muzsikáló tücskökről kapta. Egyik részén erdő állt és áll; a másikon kitűnő fekvésű szőlők voltak, melyeket már XVIII. századi adat is említ. Használt szőlő ma már alig akad itt; tulajdonosaik a második világháború után, a szövetkezetesítés kezdeti éveiben ěhagyták ikět. A területet, melyet nagy irtások során tettek művelhetővé falum jobbágyai, számtalan utat építve a viszonylag meredek hegyen az ökrös fogatoknak, melyek a káddal rakott hosszú szekereket húzták, szívós munkával kezdi visszahódítani a közömbös természet: a csádé, a gyom, a bozót, a „liciom"... Pusztafalu: szántó az Ipolyon túl, Börzsöny határa mellett. Neve szerint, akárcsak Ganádon, a középkorban itt falu állt. Helyi hagyomány szerint a tatárjárás alatt vált egyenlővé a földdel. Rókúsok: farkasokon kívül e ravaszdi ragadozó is bőven élt hajdan e tájon. Az 1856-os térkép szerint egykor rétként hasznosított területen egy hosszúkás alakú vízér, a Rókás-tó húzódott végig. Sári-tó: a hagyomány szerint egy őrhegy Sári nevű asszony tulajdonjogának emlékét őrzi. Sás-dűlő: a sok tó, ér után előbukkan, ím, a vízinövény is. Valószínűleg a múlt század második felében törték fel. Sojó: a templom alatti Ipoly-szakasz neve. A domboldalból itt még gyermekkoromban is vékonyka vízér szivárgott elő. Hajdan forrás is lehetett, méghozzá sós ízű. A nyelvtörténeti szempontból becses név ugyanis elhomályosult összetétel; előtagjában a „sós", utótagjában pedig a ,víz' jelentésű ómagyar „jó" szó rejlik. Ugyanúgy, mint a Sajó folyó nevében. Súth-oldal: régi családnévre utal, Joannes Suthéra, akivel az 1715-ös összeírásban találkozhatunk. Szállások: a „szállás" (amely salaš formában átkerült a szlovák nyelvbe is) lakóhelytől elváló településtartozékot (erdei, kaszálóbeli, legelői gazdasági telephelyet), időszakosan használt tanyát jelent. A szó ily használata a XVIII. század dereka előtt általános volt; később háttérbe szorult, ám Ipolypásztó — valószínűleg már többször említett jelentős állattartása kapcsán — megőrizte a mának. 28