Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Hazahív a harangszó - I. Bakatörténelem - 5. Falu a határon

a parasztész a józan, a bibliai példázatot Bábel tornyáról; népek és nyelvek különbözőségét Isten végzésének, a világ természetes állapotának tartja. Annak tartotta falum is, jóllehet sem az államfordulatkor, sem az azt megelőző évszázadokban nem volt kevert nyelvű község. A megye viszont — Hont — két-, sőt háromnyelvű a legkorábbi századok óta. Népességének nemzetiségi megoszlása — Fényes Elek szerint — 1847-ben a következő képet mutatja: magyar 49 223 fő, szlovák 52 200, német 8317. A megye déli részei magyarok; északon szlovák falucskák sora követi egymást. A nyelvi és a nemzeti különbözőségnek ez a ténye évszázadok óta élt már a táj embereinek a tudatában. Nem úgy élt ott, mint viszályszító tényező, hanem mint adottság, mint állapot, amelynek révén természetszerűen különböznek egymástól, mondjuk, a síkságok és a hegyek. Az előítéletmentes, a gyakorlatias, a józan parasztész a maga módján mindig is számot vetett azzal, hogy megyéjében az élet „nemzetközi". Fénykép idézi föl, még az első háború előtti évekből gyakorlatát a múltnak: egy bizonyos Zuzka látható a képen, leánya mellett az Urbán családnak. Honnan jött le, melyik északi faluból ez a ma már vezetékneve-sincs szlovák leány, hogy magyar szót tanuljon, meg nem mondható. Az viszont biztos, hogy fordítva is élt a szokás: anyai nagyapám, P. Géza és mások „tót szót tanónyi" mentek föl a szlovákok lakta vidékre. Le-föl, le-föl: így áramlott két irányban az élet a más-más gazdaságföldrajzi adottságú vidékek között. Üvegesek, drótosok vetődtek hosszú vándorútjaik során a falumba, többnyire mindig ugyanazok, akikhez hozzászokott már a nép, s akik szintén tudták már, melyik portán kapnak szállást, melyik „gazdinka" teszi eléjük jó szívvel az ételt, melyik gazda a boroskancsót. Gyermekkori emlékem: biciklijét tolva beállít hozzánk Jan bácsi, az otthonában meg nem maradó, nyughatatlan vérű öreg drótos; furcsa szerszámaival boszorkányos ügyességgel tesz pléhfoltot lyukas fazékra, bögrére, lavórra; este pedig tört magyarsággal, kézzellábbal, de fantáziát szárnyaltatón mesél nagy hegyekről és havakról, bacsákra támadó farkasokról, Kanadába kivándorolt szegény testvérbátyjáról... Helyet kér és helyet kap a nyelvhatár menti ember tudatában ez is, más tájaknak a más 278