Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 4. "A harctérről hazafelé terhes felhők szállnak…" (1914-1918)

Megásták a baka sírját az uzsoki völgybe, körös-körül ráhajlik a sűrű erdő zöldje. Ágyúgolyó, gépfegyverszó lesz a búcsúzója, vérrel festett hólepedő gyászos takarója. Vegyük a dal záró sorait szó szerint. Elesett fiainak emléke előtt a gondban-gyászban egyetlen nagy családdá forrott falu a templombejárat elé állított feketemárvány-obeliszkkel adózott. Nevek, nevek és nevek sorjáznak egymás után. A háború áldozataié. Harmincnyolcan vannak — többen, mint az 1570-es Ipolypásztó egész falunyi férfilakossága! Fogságot negyvenen szenvedtek. Akadt köztük, aki több, mint tíz év után láthatta viszont a faluját: előbb ténylegesként szolgált, majd néhány hónappal leszerelése előtt a háború ragadta el, s négy évig hányta-vetette a frontvonalakban, hogy végigszenvedtesse vele még a fogság esztendeit is, újabb és újabb változatait eszelve ki a (kimeríthetetlennek látszó) megpróbáltatásnak. Eltérően a második világháborútól, maga a falu frontvonalba nem esett. A háborús évek azonban megviselték a hátországot is, gyászhírekkel, fájdalmakkal, gazdasági bajokkal súlyosbítva az életet. Az élelmiszerhiány az őstermelő közösséget közvetlenül ugyan nem érinti; az viszont igen, hogy elfogy a kávé, tea, rizs, cukor, gyertya és petróleum. A nagy dohányosok jobb híján cserfalevelet, lóherevirágot szívnak. A háború vége felé, ahogy fogyott az élelmiszer, egyre rohamosabb mértékben nőtt a kibocsátott papírpénz mennyisége. Tizenötszörösét érte el a háború előttinek; kacattá silányult tehát. S még ha nem vesztette volna is értékét: a történelem újabb fordulta gondoskodott arról, hogy az Ipolyon inneni területek népe ne tudjon mit kezdeni a romjaira hullott Monarchia pénzével. Hallatták szavukat, jogot és önállóságot követelve, a Monarchia korábban háttérbe szorított nemzetei és a kisemmizett nemzetiségek. 1918. október 28-án Prágában kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. Hamarosan éneklő hanglejtéssel beszélő, sosem hallott nyelvű, furcsa nevű katonákat röpít a vonat Hont megye délkeleti tájára. Egy részük kiszáll Ipolypásztón. Szálláshelyül — sokan nincsenek — két házat 249