Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 4. "A harctérről hazafelé terhes felhők szállnak…" (1914-1918)

baj rejlik tán az 1910-es csökkenés mögött? Ellenkezőleg: egy hallatlan méretű, szinte az egész falut lebontó, majd újraépítő, a családi otthonokat korszerűsítő építkezési kedv. 1900-tól, röpke tíz év alatt, megváltozott a falukép: régi vonásai háttérbe szorultak, s az újak (a sok tekintetben máig élők) kerültek előtérbe. Régi és új gyors kicserélődését a statisztika (az 1900-as, illetőleg 1910-es állapotoknak megfelelően) így rögzítette: lakóház kőből vagy téglából: 9—23; vályogház kő- vagy téglaalapon 27—172; lakóház vályogból vagy sárból: 184 — illetőleg egy se; cserép-, pala- vagy bádogtetős épület: 42—138; zsindely- vagy deszkatetős ház: 42—6; nád- vagy zsúptetős: 136—51. A századelő roppant arányú építkezési kedve létrehozott egy sajátos épületformát is: a hosszanti, udvarra néző oldalán hambittal (ambitussal), az utcára néző, homlokzati oldalán pedig sarampóval (előtornáccal) ékesített ház típusát. Hont vármegye monográfiája szerint Szakálloson, Bélen, Tölgyesen, Szálkán és Ipolypásztón „a módosabb magyarság szép kő és jaoszlopos tornácú házakat épít, amelyeknek homlokzata gazdag változatokban fehér és színes díszítéseket is mutat. Különösen az Ipoly menti reformátusok fejtenek ki nagy fényűzést a házuk homlokdiszítésében. Ugyanilyen díszesek a kerítéseik és kapuik is Nagy, már-már kielégíthetetlen kereslet, fényes mezőgazdasági konjunktúra, az iparosodó világ korszerű gépeinek s a polgári társadalom falun is életképes intézményéinek, kulturális szokásainak fokozatos beépülése a paraszttársadalomba, szorgalom, törekvés, határ- és faluképet a kor követelményeihez igazító munkálkodás, életkedv, sok-sok gyermek és ifjú, készülődés a zavartalan jövőre — ezekkel a vonásokkal néz ránk vissza abból az időből a jobbágyfaluból lett gazdafalu, a századelő Ipolypásztó ja, a kemény munkában élő, de a boldogulás útjára rátaláló nép. 4. „A HARCTÉRRŐL HAZAFELÉ TERHES FELHŐK SZÁLLNAK ..(1914—1918) — így sűríti költői képbe a következő négy év, 1914—1918 gyászos tapasztalatait a népdal. 1914 nyarán a boldogulás 246