Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 3. A boldogulás évtizedei (1890-1914)

gyapjún kívül sajtot is adott; az említett évben csaknem négyszáz anyajuhot fejt az ipolypásztói juhász. A rohamosan gyarapodó sertésállományt teljes egészében a kondor szőrű mangalica alkotta. Volt ám sivákolás, hangos röfögés, amikor hajnalban kihajtott a kondás! Egyébként is: nagyobb munkákkor — „hordáskor", szüretkor — ugyancsak megélénkülhetett az utca. Egymást érhették a lófogatok (egyesből három, kettesből hetvenhat volt), fickándozó, csengős kiscsikókkal, melyeknek bolondozását szelíd, megbocsátó jámborsággal szemlélte a tizenkilenc kettes és a tizennyolc négyes ökörfogat, méltóságteljesen, komótosan vonulva végig a főutcán, amelynek képét nyolc kevésbé parádés tehénfogat, sőt egy szál iázó jószág révén még egy szamárfogat is színesítette (valamennyi adat 1895-re vonatkozik). Tamási Áron novellája jut eszembe a szamaras emberről, akit kinéz a rátarti székely falu. Ipolypásztó gazdái is inkább szerették a tüzes lovakat s a villás szarvú ökröket, mint az iázó jószágot vagy éppenséggel a kecskét, amelyből 1911-ben két anya és két gida volt mindössze a faluban. Nemesebb jószágra vágyakoztak az állattulajdonosok, akik a mondott évben százhatvannyolcan voltak (mindössze a cigányházaknál s egynéhány, a szegényebbek között is szegénynek számító cseléd portáján nem volt tehát állat); kecskénél értékesebb jószágra. Elsősorban lovakra. E vágy ugyanúgy táplálkozhatott a régebbi, a XIX. század harmadára-derekára visszanyúló hagyományokból, mint abból, hogy egy 1903-as adat szerint Hontfüzesgyarmat, Ipolyság és Szalka mellett Ipolypásztón is létrehozott a megye egy fedeztetési állomást. Falumban három mén volt hivatva gondoskodni a megfelelő csikóállományról. Hagyományoknak, állatszeretetnek, szakértelemnek s a megyei intézkedésnek köszönhető tehát, hogy az akkori vámosmikolai járásban (a még nálánál is „lovasabb" Füzesgyarmat mögött) falum az előkelő második helyen állt; gazdáinak a vásárokon elkelő csikók, a katonai nyilvántartásba vett s fölvásárolt mének bizonyára jó pénzeket hoztak. Törődtek is velük, adva a szakértelemre, nem oszlatva szét a falu „lovas" hírét. 1903-ban a megyei lópatkoló versenyt Ipolypásztó kovácsa, Ambrózi Lajos nyerte meg. Tavasztól őszig — ugyancsak 191 l-es adatok szerint — száz241