Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 2. Változások a kultúrára

— Hallgass, ringyó, ringasd kis testvéredet, Még az éjjel kés járja meg a szíved. Éjfél után egyet ütött az óra, Hazament a Pápainé kocsisa. — Jaj, istenem, miként van itt a dolog, Minden ajtót tárva-nyitva találok. Bement Pápainénak szobájába, Pápainét halva talált' ágyába, Sárga drojttal van keze összekötve, Bal zsebéből ki van a bankó szedve. A századforduló évtizedeiben az Alsó-Ipoly mentén sok színes történet forgott közszájon az utolsó honti betyárokról. Amint az Alföldön megkezdték a bandák felszámolását, a betyárok felhúzódtak a Nógrád és Hont erdős vidékeire, s megmegfordultak az Ipoly mentén is. A leghíresebbek Illik Laci, Virág Miska, Kutyás Miska, a magamagát rózsasándorozó Macskabajusz Sándor és Sisa Pista voltak. Falum egykori tanítójának jóvoltából, aki az idősebbektől hallott történeteket 1936-ban följegyezte, maradt ránk néhány érdekes történet a mára többnyire teljesen elfeledett honti betyárokról. Illik Lacit, akinek kedvenc tartózkodási helye a szetei határban álló Litasi csárda volt, Bajtán, a Szurdok-völgyben fogták el. Vajda László csendbiztos koldusnak öltözve ment be egy csárdába, pénzköteget húzott elő a zsebéből, s feltűnően számolgatni kezdte. Illik Laci követte a csárdából távozó koldust-csendbiztost a Szurdokba — bele a pandúrok karjaiba. Virág Miska, Kutyás Miska, Macskabajusz Sándor három jó cimborák voltak. Rendszerint együtt tartózkodtak; együtt is jutottak pandúrkézre. Esztergom felé kísérték őket, amikor fogvatartóik a Dunához érve pihenőt engedélyeztek nekik. Erre a három betyár lerántotta lábáról a csizmát, bilincsestül persze, aztán neki a Dunának! Bottal üthették a nyomukat. Kutyás Miskát később újfent elfogták, de az ipolysági fegyházból megint csak megszökött; a kisgyarmati juhakol padlására vette be magát. Üldözői kiverték onnan; menekülés közben Pásztón, az Ipolyparti cigányházaknál lőtték agyon a csendőrök. 229