Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - X. A gazdasors évtizedei (1850-1918) - 1. Jobbágysorból gazdasorba (1850-1880)

1848-ban kivetetthez képest — egy évtized alatt a tízszeresére nőtt! S nemcsak az évi új adó csikarta ki a pénzt a gazdáktól, hanem a visszamenőleges érvénnyel fizetendő adóhátralék is. 1852-ben Ipolypásztó 1849—1850 előtti járandósága 1540 forintra rúgott. Súlyosbította a helyzetet, hogy a korábban netán összekuporgatott Kossuth-bankók máról holnapra érvényüket vesztették; csupán kegyeletből őrizgették őket még évtizedekkel a szabadságharc bukása után is, dacára a szigorú rendeletnek, melyek szerint beszolgáltatandók. A kor szemtanúja, Gyürky Antal szerint Hont parasztnépe a forradalom leverését követő, alapvetően megváltozott helyzetben zavartan tájékozódott. Megtanult csalni, ravaszkodni, hazudni — védekezni a gyarmatnak tekintett magyar földre küldött osztrák hivatalnokok és tisztségviselők siserahada: finánc, föld- és erdőbérlő, földmérő, helyszínelő, adószedő és végrehajtó, házszámláló és útcsináló ellen. 1852-ben az osztrák mérnökök úgy végezték a kataszteri munkálatokat, hogy — az adó összegét növelendő — a gyengébb földeket is jobb talaj osztályba sorolták. Mit tehetett volna az istenadta nép? — kérdezi Gyürky. Egy-egy gazda a saját földjén állva szemrebbenés nélkül tagadta le, hogy a kérdéses földdarab az övé... A Mária Terézia-féle intelmet — „etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk" —, úgy látszik, föl kellett ismernie a tárgyalt kor osztrák politikájának is. Siettette e fölismerést, hogy az olasz—osztrák háború Bécs számára vereséget, s nyomában súlyos államadósságot hozott. Ellenszere: a jövedelmezőbb termelőmunka viszont csak úgy kaphatott nagyobb lendületet, ha a volt úrbéresek érdekeltté válnak a termelésben, ha a feudális kor koloncait nyögő jobbágy önálló gazdává lép elő. Az elbukott szabadságharc nagy vívmányát, a jobbágyfelszabadítást, kénytelen-kelletlen Bécsnek is el kellett ismernie. Tizenöt évvel a forradalmi március után, ugyancsak márciusban, nagy napra virradt Ipolypásztó népe. Ünnepélyesen felolvastatott s pontról pontra megmagyaráztatott előtte a sorsának alakulását megszabó Tagosítási egyezség, melynek főbb pontjai a következők: „Tagosítási egyezség Mely egy részről általam alól írt Mészáros Károly mint meg218