Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - IX. A szabadságharc évei (1848-1849) - 1. A forradalom előestéjén

„hanem az Ipoly alsó vidékén, t. i. Szakálloson, Pásztón, V. Mikolán, Szálkán sok és szép neveltetik, s ezen helységek több száz darabot adnak el, a híres lévai és báthi baromvásárokon". Ügy tűnik, elégedetlenkedésre e vidéknek nincs oka. Ipolypásztónak sem. Fejlett falu, kis központ: „Feje herceg Eszterházy egyik szép uradalmának... 2 nagy szőlő heggyel, kövér rétekkel, szántóföldekkel, s bő legelővel bír, sok szarvasmarhát és csikót nevel." Idillinek tűnik e kép; a bő termésű táj kulisszái mögött azonban ellentmondások feszülnek. Éppen a tehetősebb falvak feltörekvő jobbágyai érezhették a leginkább azt, hogy önálló gazdává válásukat a földtelenség (a birtok földesúri tulajdonjoga) megakadályozza, s hogy munkájuk hasznát, amely gazdasági növekedésük forrása lehetne, az uraság kilencedelői s a tizedelők fölözik le. A korszerűbb — vasekékkel, vasboronákkal, egyszerűbb gépekkel ellátott — gazdaság megteremtése a jobbágy számára, anyagi és társadalmi függetlenség híján, vágyálom csupán. A zselléresedés, féltelkessé válás folyamatának egyre nehezebb gátat vetni. 1828-tól a század derekáig falumban a telkes gazdák száma negyvenkilencről negyvenháromra esett vissza; közülük is a féltelkesek száma immár huszonnyolc. Arról nem is szólva, hogy a zsellérség, amely 1770-ben még csak egynegyedét alkotta a lakosságnak, s amely még 1828-ban is alatta maradt valamivel a jobbágyok számának, a forradalom előestéjén a falu legnépesebb rétege lett; negyvenhat családot számlált már. Társadalmi okok s gazdasági célok magyarázzák tehát, hogy falum is odaállt a Honti Krónika alapítói közé, segítette életre hívni azt a sajtóterméket, amely „a nép számára vagyon írva". Űj idők új eszméit hirdeti. Igaz, ami igaz: esett már rajtunk úri huncutság elég, Pongrácz szolgabíró árkusaiból azonban ezúttal mégsem hamisság árad, hanem igazság szól — így okoskodhattak, a betűk silabizálása közben egyúttal a politizálás ábécéjét is tanulva, falum lakói. Mert esett már rajtunk sérelem elég! Mennyit hadakozott az urasággal megboldogult prédikátor Sallay György uram is! Mert törvénybe vétetett ugyan már a Türelmi Rendelet idején, hogy „a Földes Uraknak (...) tilalmas légyen a magok jobbágyait és tselédjeit, akár légyenek Catholicusok, akár Evangélikusok, az Ünneplésben és a val205