Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 2. Feurstein kapitány- s a rendek és a nép

oldalúan kihasználva tarthassa fenn, megszabva egy-egy szál vesszőnek, egy-egy darab fának, maroknyi fűnek, elhullajtott szalmaszálnak, mindennek, amit a természet kínál, célszerű, szabatos rendjét és fölhasználási módját. Ugyanez az életösztön munkált hajdan volt nagyanyáinkban is. A korszak szemtanúja, Gyürky Antal jegyezte föl: jó gazdasszonynak az számított, aki megszőtte a családnak a ruháravalót, lepedőt, vánkos- és dunyhahuzatot, aki ismerte a gyümölcsaszalásnak, káposztasavanyításnak, szilva-, csipke- és kökényíz készítésének, gombaszárításnak a titkait, a házi szappanfőzés és fagygyúgyertyaöntés tudományát. Aki előtt nem díszként lebegett a kötény, hanem hogy feneketlennek tetsző gyomrába fölvegyen cihába való tollpelyhet, lehullott gyümölcsöt, mindent, amit a természet, az udvar kínál. Tévednénk, ha e magatartást valami eredendő paraszti „kapzsiságra", kuporgató ösztönre vezetnénk vissza. Ott áll mögötte eleven tapasztalatként az okoknak az a bonyolult szövevénye, amely erőteljesebben a XIX. század első negyedében telepedett rá a társadalmi-gazdasági állapotokra, egyre keményebb próbák elé állítva falum népét is, amely életvitelében a „segíts magadon, az Isten is megsegít,, elvhez kényszerült igazodni. 2. FLURSTEIN KAPITÁNY — S A RENDEK ÉS A NÉP Mialatt falum azzal volt elfoglalva, miképpen alkalmazkodjék a sokféle okból egyre nehezebbé váló életkörülményekhez, nagy feszültségek gyülemlettek föl a magas politikában is. A megyei tisztújításon ugyan még 1845-ben is a konzervatívok szerezték meg a hatalmat, de szép számmal voltak Hontban a kuruc hagyományokat hűségesen őrző függetlenségpártiak is. Szavukat a németesítés ellenében, mihelyst az II. József alatt elkezdődött, rögtön fölemelték: „...ha a nyelv megváltozik, azzal megváltoznak a nép szokásai és erkölcsei is... Mit fognak rólunk mondani az utókor, ha őseink nyelve gondatlanságunk által enyészne el?" S hogy a korabeli gondolkodásban a nyelvnek mint közösségi erőnek, mint a nemzetfogalom egyik alapvető ismérvének mily nagy szerep jutott, 197