Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VIII. Felgyülemlő feszültségek (1828-1848) - 1. Egy összeírás tanulságai

nagy építkezések korának. Mert 1828-ra a jobbágy- és zsellérporták száma már nyolcvanhétre emelkedett. Csatlakozott hozzájuk huszonkét egyéb épület is: az adómentességet élvező templom, parókia, iskola, néhány községi és megyei ház (falumban ilyen volt az „orvosi ház"), továbbá uradalmi épület. Az összes épület L. Nagy szerint százkilenc volt. Fél évszázad alatt falum tehát a kétszeresére nőtt. Mi vonzhatta ide az embereket? Válaszért az 1770-es értékeléshez kell visszanyúlnunk: a község jó fekvése és a jónak mondott utak, az első osztályúnak minősített föld, a gabona-, szőlő- és rétgazdálkodásra, állattartásra egyaránt alkalmas táj, s nemkülönben az a tény, hogy a falu központja volt az Esterházy-féle Ipoly menti domíniumnak, munkalehetőséget biztosított tehát a földtelen zsellérségnek is. A reformátusokat idemágnesezhette az erős anyaegyház, s lehetett tán némi vonzóereje a jól működő iskolának is. A számtalan új — némely esetben több családdal is képviselt — név (Batsa, Tsőri, Együd, Ferentzy, Tatár, Vitzents, Urbán, Benedek, Kotzo, Kotzka, Turtszi, Bánár, Motika, Budai, Döre, Farkas, Márton, Árva, Vanyik, Dudás, Vékony, Bomlik, Galambos, Németh, Ferentz, Kormosi) mögött olyan beköltözőket föltételezhetünk, akiket 1770 után az említett adottságok együttes ereje vonzott falumba. Ahol aztán megtapasztalták, múltán egy emberöltőnek, hogy itt sem fenékig tejföl az élet. Milyen volt Ipolypásztó gazdasági ereje 1828-ban, milyen változásokra került sor az 1770-es állapotokhoz képest? A jobbágykézen levő szántóterület — beleértve a káposztaés dohányföldeket, a telekhez tartozó veteményeskertet — ötszázhatvanhat pozsonyi mérőnyit, azaz kétszáznyolcvanhárom holdat tett ki. 1770-ben a jobbágyszántók még hétszázhetvenhét holdra rúgtak! A tényleges szántóföldi művelés alá fogott terület egy emberöltő alatt jelentősen csökkent; a gyengébb földeket, úgy látszik, nem volt érdemes megszántani, s inkább legelőként hasznosították őket. Az úrbérrendezéskor a szántókat kivétel nélkül az első osztályú földek közé sorolták; 1828ban viszont már elrendelték, hogy a földek minősítése a jövőben háromszor egyharmados legyen. Azaz valamennyi telkes jobbágy az első, másod- és harmadosztályú földeknek valamennyi kategóriájából kapott bizonyos részt. Hogy közöttük 190