Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VII. Sallay György prédikátor faluja (1800-1828) - 2. Egy kis illem- és erkölcstan

hogy betartotta, hanem hosszú-hosszú időn át meg is őrizte. A templom újabb (már e század eleji) bővítéséig, tehát jó száz éven át például az az ülésrend volt érvényben, kétszázhúsz fő számára, melyet az 1802-es renoválás után a presbitérium szabott meg, és Sallay hridetett ki a gyülekezet előtt. Az ülésrend afféle mutatója volt a falu társadalmi rétegezettségének is. A telkes jobbágyok, akik a javítási munkákra több pénzt tudtak áldozni, előkelőbb helyeket kaptak, mint a zsellérek. A szolgálókat, idegen leányokat a „

Cathedra felől való Asszonyi Székek"-be ültették, távol a szószéktől, a kilencedik sorba. A tizedikbe az özvegy- és öregasszonyok kaptak helyet. Sőt ilyen följegyzés is maradt ránk: „A B. öreg Leány elfér a téglán." Addig hajlítsd a vesszőt, míg fiatal. Az erkölcs- és szokásformálás egyik legfontosabb területe abban a korban is az iskola volt. Nem csak a tehetősebb szülők gyermekeinek tanítását vállalták. Egy 1810-es egyházmegyei útmutatás és norma (melynek kidolgozásában Sallay György fs részt vett) afelől érdeklődik: „Van-e a tanulók között árva vagy ügyefogyott, igen szegény? Ha van, mitsoda rendelkezés van taníttatására nézve? Megtartatik-e az 1789-ben (...) tartott gyűlés determinatioja (. ..): Az árvák taníttatására minden Ujj Esztendőben való publicatio rendeltetik?" A kérdésekre Sallay tettekkel válaszolt. Egy 1825-ös egyházmegyei jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk Pásztóról: „Azon buzgó igyekezete a Sz. Ekklának s a helybéli T. Prédikátor XJrnak, melly szerént Árvák Cassáját gyűjteni iparkodnak, sőtt már meglehetős summára fel is nevelték, ditséretet érdemel." Három évvel későbbről pedig ez maradt ránk: „Jelentődött, Canonica Visitatiokor, hogy noha sem elhagyott, sem pedig tutorság alatt levő Árvák nintsenek az Ekklésiában, mind azáltal az Árvák Cassája 88 forintra szaporodott." Hogy a szegényebb és árva gyermekek tanulási lehetőségének biztosítása sok esetben tehetséges, igazi értelmiségi pályát befutó tanulók előtt nyitotta meg a teret, arra nézve falum is szolgál adalékkal. A század második felében íróként, költőként, szerkesztőként, egyetemi tanárként működő Pereszlényi Pál — akiről részletesebben majd később szólok — az 1830-as években elárvult gyermekként indulhatott el falum iskolapadjaiból egy sikeres életpálya felé. 183