Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - I. Bevezetés egy falutörténetbe - 1. "Hont megyei gyerek vagyok, Ipolypásztón születtem…"

Fényes Elek a múlt század derekán. Nem felejti dicsérni halgazdagságát sem. Hátráljunk vissza az időben kicsit, valljon e vízi bőségről az 1700-as évek elejének szemtanúja, Radványi Ferenc, aki szerint az Ipoly vizében „...bőségesen élnek a közönséges halak, amilyenek a csukák, pontyok, menyhalak, de még harcsák is (melyeket »bajszosának is nevezünk), de csak a mélyebb részekben, mert ez a halfaj a mély vizet kedveli, s megnőhet akkorára is, hogy még a hálóikat kifeszítő halászokra is veszélyt jelenthet. Nemrégen hallottuk, hogy Szécsénykovácsi falu mellett — melyhez igen közel folyik az Ipoly — egy hatalmas harcsa elkapta egy halász karját. A halásznak társai siettek segítségére, kik aztán a karját is kiszabadították, s a hatalmas halat is legyűrték S hogy hasonló csodák, melyek alapján joggal vélhetjük, hogy az Ipolyban hajdan több volt a hal, mint a víz, még századunkban is megeshettek, arra nézve jó bizonyíték ez az újságcikkben megőrzött történet: Kézre került a pereszlényi halászok réme. A vízi szörnyet — amely megtizedelte az Ipolyban úszkáló libákat, hálókat szaggatott szét és csónakokat borított föl, s egy miccre nyelte el a víz sodorta döglött kutyát — Kovács József ipolypásztói halászmester fogta ki. Megtalálta a hal odúját, a pandalt, víz alá bukott, horgot akasztott a hal farkuszonyába, s kihúzta a harcsát az odúból. Megszigonyozta, s ádáz tusába kezdtek az Ipolyban. Tóth István és Pető József segítségével győzte le a halat, amely egy két méter hosszú, ötvennyolc kilós harcsa volt. A derék halászok ugyanazon a helyen egy harminckét kilós harcsát is zsákmányul ejtettek. Képzelhető, mekkora volt a bőség kisebb halakból: pontyból, márnából, balinból, csukából, keszegből, tövises és vörös szárnyú paducból! A földművelő falu ugyan már a korábbi századokban sem élt csak halászatból, de az 1918 előtti Ipolyságot, Pereszlényi, Gyerket, Visket, Szakállost, Szálkát Györffy István néprajzos még jelentékeny halászfaluknak mondja, s állítása szerint a folyó menti községek parasztjai közül sokan kezelték szakértelemmel az emelő- vagy merítőhálót, a bukrozó- és pentőhálót, a burító- és farkashálót. A rekesztő- és emelőhalászatot „állatással" ötvözték. Az Ipoly túlpartjától indulva, rézsút cövekeket vertek a mederbe. A cöveksor kiugrásszerű kerülőben 12