Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó
Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 2. A jobbágyvilág panaszai
se, irtványföldekkel való nagyobbítása. Kemény, sok vesződséggel járó munka volt a „berkekbül való irtogatás", de fáradságos volta háttérbe szorul annak tudta mellett, hogy az irtások más — a gazda számára eleve kedvezőbb — birtokjogi elbírálás alá estek, mint a jobbágytelek. Az utóbbi úrbéres föld; az előbbi saját tulajdon, elvileg adómentes, legfeljebb irtásdíj jár utána, nem úgy, mint a jobbágytelek után, amely alapegysége mind az állami, mind a földesúri adózásnak. Az irtványf ölddel a birtokos szabadon rendelkezik, s még ha a földesúr, jogával élve, vissza is váltja tőle, akkor is hoz némi, a befektetett munka értékével egyenlő pénzt a jobbágy szűköske erszényébe. Arról nem is szólva, hogy az irtásföld tulajdonosában már a fanyűvés, égetés, talajfeltörés megkezdése előtt kialakult a remény, hogy a nagy uradalmi táblák kialakítására alkalmatlan területekre, meredek domboldalakra nem tart majd igényt az uraság, s a megszerzett földecske a fiak „haszonra való öröksége" lészen. Az irtásföldek birtokjogi elbírálásának ismeretében értjük csak meg igazán Panyi István elkeseredését, instanciájának súlyát. Az uradalomban jelen nem levő — onnan netán önkényesen távozó, megszökő? —, magát korhelykedésre adó, meg nem becsülő „edgyik Atyafi"-ja, mai szóhasználatunkban: testvére miatt az „Uraságot serényen szolgáló" többi örökös és a „nevedékeny Árvák" hátán csattant nehéz ostora az ispáni ítélkezésnek, semmissé téve szorgalmatos édesatyjok, jó emlékezetű, derék Panyi János minden igyekezetét, amely arra irányult, hogy véreire, jobb sorsra érdemes utódaira adómentes irtásföld szálljon. A Panyi családnév az 1770-es úrbéri tabellában nem fordul már elő. Kihaltak? Követte-e panaszukat orvoslás, alázatos kérésüket döntés, emberbaráti érzelmekről tanúskodó, nem tudom. Azt viszont igen, estek sérelmek, sebek e korban bőséggel nemcsak a tiszttartói, ispáni önkényeskedésnek kitett egy szál emberen, hanem falunyi közösségeken is. Bizonyításképpen álljon itt egy, a Panyi-féle panaszlevéllel egyazon esztendőben, 1737-ben írott instancia: „Az Méltoságos Fedelmi Úrhoz Msgos Eszterházi P. Antal nékünk bizodalmas és kegyelmes Örökös Urunkhoz ezen Instanciánkat bényujtjuk alázatossan Ipoly Pásztóhárúl. 115