Zalabai Zsigmond: Mindenekről számot adok, Hazahív a harangszó

Mindenekről számot adok - VI. Képek a "második jobbágyság" korából (1711-1800) - 2. A jobbágyvilág panaszai

részt meg amiatt tiltakozhattak nagyon is érthető módon, hogy a korabeli aratás rendkívül hosszadalmas volt, nyár végéig is eltartott, s a robotban végzett aratás, hordás, nyomtatás (kézi cséplés) sok munkája miatt valóban igaznak kell elfogadnunk az állítást, hogy a szegény ember „éjjel nappal az Urasagh dolgán Vagyon", s a maga ügyeivel, javainak gyarapításával mindaddig nem foglalkozhat, míg az uradalombéli aratás, amely a tiszttartóknak mindennél elébb való, be nem fejeződik. Elkeseredett indulatokat válthatott ki az is, főleg a részes aratásból való kirekesztéssel összefonódottan, hogy „az Salló pénzt" — melyet a kevés vagy semmi terméssel nem bíró jobbágyok és zsellérek fizettek, jogállásra való tekintet nélkül, a saját kezelésű földjeiken termett gabona kilencede helyett a földesúrnak — „Sullossan veszik" az istenadta népen, nem érvén be a régebben szokásos egy forinttal. A malommal kapcsolatos panasz lényegének megértéséhez tudni kell, hogy a malomtartás egyértelműen földesúri jog volt. A malom működésének engedélyezéséért az uraságnak évente bérleti díjat kellett fizetni — Ipolypásztón ez az összeg húsz forintra rúgott —, melynek fejében a faluközösség magának szerezte meg a malomhasználat jogát. Az őröltetési díj, amely a környék folyótól távol eső, malommal nem bíró településeinek jobbágyaitól folyt be, ily módon a faluközösség jövedelmét gyarapította. 1715-ben a malomhasználatból befolyt összeg Ipolypásztón huszonöt forintra rúgott; két évtized múltán azonban falum elesett e jövedelemtől, el a lehetőségtől, hogy pénzbeli terheit, köztük a hadiadót — melynek előteremtése, mint egy későbbi levél utal majd rá, nem kis gonddal járt —• a malom jövedelméből rója le. A jövedelmi lehetőségekből, kemény munkával megteremtett jobbágyjussból való kiforgatást példázza következő instanciánk is, amely 1737-ben íródott, nem is a prefektushoz, hanem magához „kegyelmes Eszterházi P. Antal és Mlsgos Fejedelmi Tanácshoz". Íme a panaszlevél teljes szövege: „Isteniül lelki testi áldást Szerencsés hoszszú életet kívánok az Mlsgos TJrnak. Méltóságos Ur! Kéntelenittetém mint örökös Uramot ezen 113