Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

Hegyek, hegyek Hegyek, hegyek, de régen láttatok, szomorú lett az arcom s idegen, nézzetek rám, hadd higgyem, vártatok, ne fogadjatok olyan hidegen! A múltadat viszed Amerre mégy, a múltadat viszed, egy megtöretett régi éneket. A földet, amely sóhajjal teli, és áldón is csak szívedet veri. Hegyeket jártam Hegyeket jártam hajdan, kisgyerek, fényben ázott a párás rengeteg. Most árnyak dúlják csapzott lelkemet — az a világ már végképp szétesett. Ballag a nyáj Ballag a nyáj az esti fák alatt, nyomában lassú porfelhő fakad. Valahol halkan szól egy vézna síp, terelgeti az alkony árnyait. Mért hagytad el Nézd a mezőt. Oly régen láttad a mezőt. Nézd, szarkaláb, pipacs. Virágban áll a föld. Mért hagytad el tajtékos erdők sátorát ? Mért hagytad el cseléd-reményed, föld-anyád ? 90.