Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

AZ IDŐ BÖRTÖNÉBEN 1 Ahogy az idő rám rakódik, egyre távolibb emlék szólít, lelkem újra szüli, amit elvetélt: holt magzatait. 2 Mintha eke forgatná, kiterül a fényre, amit évek nyirka őrzött. Kínlódva, vakon élt belül, most napsugárral töltekezik: győzött. 3 Hiába vedled bőrödet, kiüt a régi forradás alóla, rád csap az emlék mindenütt, mint bosszú pengéje az árulóra. 4 Nyomodban görnyedt árnyékok vonulnak, krizantémokkal terhes temetők, nappal a szíved vermében lapulnak, de megállítják éjjel az időt. 5 Anyád szól lányodban, nagyanyád, megtelik velük lelked s a világ, 68.