Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

ÁGYBAN, HANYATT Kinyújtóztatom testemet, mely fájdalommal ó'riz engem. Koporsóm, holtig börtönöm; miért kell mégis ó't szeretnem ? Hát ez vagyok ? Ki szabta rám szétmálló köntösét a létnek ? Szívem, agyam, ti adjatok a kínban dermedt húsnak menedéket! Fekszem hanyatt. Már dől az éj, élet és halál egybefolynak. Ki kérdi most, mi végre él; nem értem, mért fáj bennem még a holnap ? 1966 65.