Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Hajnali vallomás

TAVASZ, VIRÁGZÓ ÁGAK Ott bolyongok, hol göcsörtös, kemény fák közt sziszeg a friss hajnali szél, ahol rám villant csupasz sziklahát, s rigó füttyögte: állj meg, ne tovább! Mert nem álltam meg. Buzgón csábított a kék hegyoldal: sejtelmem, titok, a törpe cserjés, szeszélyes világ, hol egymást óvja-öli minden ág. Mily csoda volt, és máig az maradt az öröklétből metszett pillanat, a zárt egész, mit felrajzolt a szem, s őriz a bennem változó jelen. Mily csoda volt a vézna gyalogút, ahogy a bokrok árnyékába bútt, s mikor kitetszett gyenge fű között, csodálta hamvas vadsóska, bürök. S körül a som, a sárgán bokrozó, arany tajték, de élő és mohó, hogy repesett a feslő somvirág, buja bibéjén átnyilallt a láz. Csupa hullám: a zöld, a lila, kék hogy összefolyt, míg pillantást cserélt, 58