Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

TÖBB LEVEGŐT! A földön át vad fájdalom szalad, csak az a vesztes, aki megmarad. Ki átnyögi a vemhes, torz időket, és elmázolja arcán majd a könnyet. Föld! Ki gyúrta arcod ilyen zagyván, ki átkozott meg, pestises világ ? Vérrel kevert rög termi szégyenét, és csírájában fúl meg a virág. Több levegőt! A lőporfüst befutja a ház falát, a lelkek szűzi kékjét. Vasból kalapált szárnyas angyalok dúlják az ember végső menedékét. 1962 39