Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

AZ ÖRÖM BALLADÁJA Ott él az öröm a régi ház előtt, a kispadon, ott álmodik, és gyönge, mint a liliom. Felnéz az égre, az égre alkony árad, a dombokon túl sötéten ül a bánat. Szívében csend motoz, fákon a gally se moccan, így él már mindörökre fehéren, elhagyottan, nincs gondja égre, földre, a vágya alig ér fel — amit elé tesznek — egy karéj kenyérrel. Csak ül magában ő, mint jáspis arcú szentek, tagadva minden földi kínt, szerelmet, s nem látva túl a fákon, egy kis levélen ámul, amely az alkony bársonyán aláhull. Ki ér fel hozzá ? A lelke már bezárva, nincs hozzá fogható anyátlanabb árva, nem fél az éjszakától, nem fél az örök éjtől, tudja, egy harmatcsepp hull le a levélről. Ott él az öröm a régi ház előtt, a kispadon, ott álmodik, és gyönge, mint a liliom. Felnéz az égre, az égre alkony árad a dombokon túl sötéten ül a bánat. 1964 26

Next

/
Thumbnails
Contents