Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

JAJ Jaj a legyőzöttnek, aki keserveit nem mondja ki, csak gyűri befelé a szót, a mérgezőt, kínzattatót. Mint fuldokló az iszapot, hörböli a halálszagot, a zöld hínárt, a rettenettorkába ájult perceket. Jaj a legyőzöttnek, aki kénes haragját oltja ki, vulkánhevét, az iszonyút, a lelkét perzselő gyanút, melyet ki kéne löknie, vele szakadjon a szíve, s ha összedől is a világ, hallatni egyszer igazát. Jaj a legyőzöttnek, aki nem tud mélyebbre omlani, a hite rom, és romhitét befogja sűrű, néma ég. Csak tántorog az éjen át, de hát hová, ha nincs tovább ? Sötéten izzó jégfalak börtönébe kövült a nap. 24 1967